Az izomsérülések első látásra jóval egyszerűbb dolognak tűnnek, mint mondjuk egy csonttörés vagy szalagszakadás, pedig igencsak összetett sérülésfajtáról van szó.
Típusai szerteágazóak, ennek megfelelően a kezelés is különböző, a nem gyógyuló izomsérülés pedig makacs panaszokat okozhat. Nagyon fontos tehát az időben történő felismerés és a szakszerű kezelés.
Az izom sérülhet direkt vagy indirekt behatásra, melyek következményeként különböző mértékű szakadás vagy vérömleny alakul ki.
1. Az izom zúzódását összenyomatás (kompresszió) eredményezi. Súlyossága attól függ, hogy milyen területet érint, milyen mélységben, milyen erek károsodnak.
Felületes sérülésnél a jól ismert bőr alatti bevérzést (véraláfutást) észleljük. Az enyhébb zúzódások a mozgásokat nem befolyásolják, a mélyebbek viszont mozgásbeszűkülést okozhatnak.
A legsúlyosabb formánál az izmot borító izompólya is beszakad és úgynevezett izomsérv alakul ki.
2. A rándulások is különböző mértékűek lehetnek. Az elsőfokú csak kis duzzanattal, minimális bevérzéssel jár, a másod- és harmadfokúnál már fokozottak a panaszok és megjelenik a mozgásbeszűkülés is.
3. Az izomszakadás lehet részleges vagy teljes, ezen belül megkülönböztetünk túlnyújtás és összenyomatás következtében létrejövő szakadást.
4. A vérömlenyek lehetnek izom közöttiek vagy izomállományban kialakulók.
Mi hajlamosít izomszakadásra? Sportoláskor a bemelegítés vagy edzés hiánya, máskor a meggyengült állapot egy korábbi sérülés utáni hiányos rehabilitáció miatt.
A túledzett és fáradt izom is könnyebben sérül, a feszes izomzat szintén, ez a hajlékonyságot igénylő sportokban gyakori, a rövid ideig tartó maximális erőkifejtést igénylő sportágaknál pedig a tejsav-felhalmozódás gyulladásos folyamatokat indíthat el fokozva a sérülésveszélyt.
Az általános bevezető után tekintsük át, hogy mi jellemző az egyes sérüléstípusokra és miként kell azokat kezelni. A disztrakciós (széthúzásos) szakadás akkor következik be, amikor az igénybevétel meghaladja az izom teljesítőképességét.
