Ezúttal a felkarcsont alsó végének töréseiről és a könyökficamról szól aktuális írásom. A felkarcsont (latinul: humerus) töréstípusai az egyszerűtől a legdarabosabb, úgynevezett „romsérülésekig” terjedhetnek.
Vizsgálatkor duzzanat, nyomásérzékenység, esetleg deformitás észlelhető, a mozgások is fájdalmasak, beszűkültek. Természetesen szükség van a két irányból elkészített röntgenfelvételre, ami a pontosabb tájékozódást és a kezelési terv felállítását segíti.
Az elmozdulás nélküli törések itt is műtét nélkül, gipsszel gyógyíthatók. Mivel a könyökízület zsugorodási hajlama fokozott, indokolatlanul hosszú rögzítés ártalmas lehet, általában 3-4, maximum 6 hét a szokásos. Derékszögű, a felkart és az alkart is magába foglaló gipszsínt helyezünk fel, melyet egy hét elteltével zárunk.
Amennyiben a törés elmozdulással jár, ficamos, esetleg nyílt, műtét szükséges. Többféle műtéti technika választható a törés típusától függően: csavarozás, dróttűzés, lemezes egyesítés, vagy ezek kombinációja.
Ha a törés az ízületi felszínt érinti, ügyelni kell annak pontos helyreállítására, a későbbi panaszok (porckopás, mozgásbeszűkülés stb.) megelőzésére. Ha a legszakszerűbb kezelés ellenére kialakul a mozgásbeszűkülés, műtéti felszabadítás végezhető.
A könyök másik, viszonylag gyakori sérülése a könyökficam, mely az összes előforduló ficamok 20 százaléka! 50-60 százalékban úgynevezett tiszta ficamról van szó, amikor törés nem kíséri az ízületi csontvégek eltávolodását. Leggyakoribb a hátsó-külső irányú, ezt követi a tisztán külső irányú, végül a ritka formák.
Vizsgálatkor az ízület rugalmasan rögzített, duzzanat, deformitás, fájdalom észlelhető. A röntgenfelvételen láthatjuk a ficammal esetleg együtt járó töréseket is. Első és legfontosabb feladatunk a speciális műfogásokkal történő mielőbbi helyretétel! Meg kell vizsgálnunk, hogy ezután a könyök hajlamos-e az ismételt ficamra, vagy stabilnak mondható.
Mindenképpen szükség van gipszelésre, általában 3 hét időtartamra. Műtétet akkor kell végeznünk, ha a ficam nem tartható a helyén, nyílt, esetleg nem tehető helyre, elmozdult töréssel társul, vagy ér-, illetve idegsérülés kíséri. Ilyenkor a társsérüléseket is el kell látnunk a megfelelő műtéti módszerrel, valamint az ízületi tokot és szalagokat is helyreállítjuk.
