Ami nélkül nem lehet operálni

A műtétre váró páciensek sokszor nehezen döntik el, hogy altatást kérjenek-e, vagy helyi érzéstelenítést.

Rovatomban sokféle sérülésről és betegségről írtam már, gyógyításuk során különböző érzéstelenítési módszerek teszik lehetővé a műtéteket, kezeléseket.

A kisebb sérüléseket (például bőrsebek, csuklótörés helyretétele, egyszerűbb ínsérülések stb.) helyi érzéstelenítésben végezzük. Legegyszerűbb formája a műtét (sérülés) területének körbeinjekciózása az érzéstelenítő anyaggal.

Először a felületes részeket (bőrt), majd – szükség esetén – az alatta lévő szöveteket érintjük. A gyakran előforduló, repesztett fej-, arc-, végtagsebek jól elláthatók ezzel az úgynevezett beszűréses (infiltrációs) módszerrel.

A végtagok esetében bevált megoldás a vezetéses érzéstelenítés. Ilyenkor a sérülés területét ellátó ideg távolabbi pontja mellé adjuk az érzéstelenítő oldatot, és a beadás helyétől távolabb eső részeken a végtag vagy végtagrész elérzéstelenedik.

Gyakori fajtája ennek az ujjsérülések ellátásához használt – első alkalmazójáról elnevezett – Oberst szerinti módszer. Ebben az esetben az ujj tövének magasságában adjuk be az anyagot. Az ujj egyszerűbb bőr-, ín- és csontsérüléseinek ellátásához jó fájdalommentességet biztosít.

Ha nagyobb felső végtagi műtétet (például könyöktörés, -ficam, alkartörés, bonyolultabb csukló- és kézsérülések) végzünk, a vezetéses módszerrel a kar egész idegfonatának (plexus brachialis) felső szakaszát kell körbeinjekciózni. Innen az elnevezés: plexusblokád.

Alsó végtagnál (térdarthroscopia, -szalagpótlás, bokatörés, -szalagszakadás, Achilles-ín szakadás stb.) használatos a – szintén vezetéses – spinális és epidurális érzéstelenítés, amit legtöbben „gerincérzéstelenítésként” ismernek. Lényegük leegyszerűsítve: az ágyéki gerincszakasztól (általában az ágyéki 3-4. csigolya között kell beszúrni) lefelé biztosítanak érzéstelenséget. Különbség a kettő között: spinális érzéstelenítésnél a gerincvelői burok alá (de nem a gerincvelőbe, hanem a burok és a gerincvelő közötti térbe), míg az epidurális módszernél a burok köré (kívülről) adjuk az oldatot.

Vannak végtag- és egyéb sérülések, melyekre a fenti módszerek eleve nem alkalmazhatók (például válltájék, nyaki gerinc stb.), illetve előfordul, hogy bár ezeket választanánk, de a szervezet valamilyen kóros elváltozása miatt mégsem tehetjük. Ilyenkor jön szóba az általános érzéstelenítés – közismertebb nevén az altatás. Lényege a központi idegrendszer működésének átmeneti gátlása, „kikapcsolása”.

Rövidebb beavatkozásnál vénásan (érbe) adott szerrel vagy maszkon át belélegeztetéssel végzik, egyéb esetekben a légcsőbe vezetett csövön (tubuson) keresztül történik.

Az érzéstelenítés (aneszteziológia) természetesen külön tudomány, illetve szakterület, ezért írásom a teljesség igénye nélkül készült, inkább egy rövid áttekintést szeretnék nyújtani olvasóimnak.

Valamennyi módszernek vannak előnyei és kockázatai is, melyekről az érzéstelenítő orvos a beavatkozás előtt mindig részletesen tájékoztatja a beteget.