Szakadás, és mégsem sérülés?

Egy hosszan tartó gerincfájdalom mögött sokszor csigolyaív-szakadás is állhat, amit néha csavarozni kell.

A csigolyaív szakadása sportolóknál és hétköznapi terhelésnek kitett embereken egyaránt kialakulhat. A folytonosságmegszakadás (spondylolysis) kétoldali esetben a felső érintett csigolya előrecsúszásával (spondylolisthesis) is jár. Elvileg minden gerincszakaszon előfordulhat, de leggyakoribb az ágyéki csigolyákon, azon belül is a 4-es, 5-ösön.

Sérülés ez, vagy állapot? A válasz az alábbi, kiváltó okok szerinti beosztásban rejlik:

1. Fejlődési rendellenesség: ebben az esetben az ágyéki, keresztcsonti gerinc összetett fejletlensége akadályozza meg a normális csontosodást, azaz a fejlődés során nem alakul ki a teljes ív.

2. Elvékonyodó típus: ez a leggyakoribb, ilyenkor tulajdonképpen úgynevezett fáradásos törésről beszélünk. Az ív teljes ugyan, de a szokásosnál vékonyabb, a „sérülés” kialakulásában pedig nagy szerepe van a fizikai túlterhelésnek. Gyakori olyan sportolóknál, akiknél rendszeres az ágyéki gerinc extrém fokú hajlítása-nyújtása, például gátfutóknál, súlyemelőknél.

3. Kopás következménye: itt az elkopott, elhasználódott gerinc sérülékenysége a kiváltó ok.

4. Ténylegesen baleseti eredetű ívszakadás: ha a csigolya egyéb részén bekövetkező törés okozza az elcsúszást.

5. Gyulladás, daganat, csontritkulás is vezethet az ív meggyengüléséhez.

Látható, hogy az általában sérülésnek gondolt csigolyaív-szakadás inkább egy gyengébb csontrész túlterhelésétől alakul ki.

Miről ismerhető fel a betegség? Jellemző tünetei: derékfájás, ami nyugalmi helyzetben is jelentkezhet és mozgásra fokozódik. Idegrendszeri szövődmények (zsibbadás, érzészavar), melyek csak súlyos esetekben fordulnak elő. A gerinc érintett szakasza természetesen nyomásra érzékeny.

Speciális röntgenfelvételekkel az ívszakadás és a csigolyaelcsúszás jól ábrázolható.

A kezelés az elváltozás mértékétől függ: Panaszmentes, nem romló, enyhe ívszakadás, vagy csigolyaelcsúszás komolyabb kezelést nem igényel, de természetesen minden esetben rendszeres ellenőrzés szükséges.

A panaszok jelentkezésekor elsőként a nem műtéti kezelést választjuk. Átmeneti kímélet, gyulladáscsökkentők és izomlazítók adása, hátizom-erősítő gyakorlatok és fizikoterápia legtöbbször meghozzák a kívánt eredményt.

Ha a fájdalom mégsem szűnik, vagy a röntgenkép rosszabbodást mutat, műtéti kezelés szükséges. Kisfokú elcsúszásnál ívcsavarozás végezhető, komolyabb esetben az érintett csigolyák – csontos összeforrást eredményező – egymáshoz rögzítését kell végezni, ami belső fémrögzítéssel kiegészítve történik. A stabilizálás megszünteti a panaszokat, sportoló esetében akár a pályafutás is folytatható, természetesen csak szakszerű utókezelés után.