A kézen és az ujjakon feszítő- és hajlítóinak biztosítják a szükséges mozgást. A feszítőinak laposabbak, a hajlítóinak inkább hengerhez hasonló keresztmetszetűek.
Sérülésük lehet nyílt és fedett, okozhatja éles tárgy, de nem ritka az ujjak hirtelen kóros mértékű megfeszülésekor bekövetkezett szakadás sem. Előbbi esetben kizárólag az ínállomány sérül, a tompa sérülésnél előfordul, hogy az ín apró csontdarabot szakít ki valamelyik ujjpercből, ahol eredetileg tapad.
Az ínsérülés felismerése általában könnyű: a kéz ujjainak valamely mozgása hiányzik, esetleg ezzel egyidejűleg deformitás („görbeség”) is megfigyelhető.
Attól függően, hogy a szakadás az ujj mely részén jön létre, végezhetünk egyszerű ínvarratot, vagy ha a tapadásához közeli szakaszról van szó, szükséges lehet a kihúzható drótfonallal való visszarögzítés.
A feszítőinak varratát egyszerűbb technikával, úgynevezett U öltésekkel végezzük, a hajlítóinakat speciális fonalvezetésű varrattal állítjuk helyre. Fontos, hogy kellő teherbírású, később felszívódó fonalat használjunk.
A tapadáshoz közeli sérüléseknél alkalmazott drótvarrat olyan kiképzésű, hogy a kellő idő letelte után a bőrön át kihúzható – nem szükséges tehát újabb műtét az eltávolításához. A műtét után rögtön sajnos nem mozgatható korlátlanul a sérült ujj, mivel a fonal könnyen kiszakadna.
A gipszrögzítés általában három-négy hétig szükséges, a hajlítóinak esetében – mivel ínhüvelyben futnak, és letapadásra hajlamosak – ezt speciális mozgatási megoldással kell kiegészíteni. Egy, a gipszre erősített gumiszalag biztosítja a tehermentesített hajlítást – így megelőzhető a véletlen túlfeszítés –, a nyújtást viszont a páciens aktívan végzi.
Mindkét ínsérülés esetében fontos szerepe van az utókezelésnek, a gyógytornának. Ha pedig minden igyekezetünk ellenére a megvarrt ín letapad, és a mozgás nem kielégítő, akkor újabb műtétre – ínfelszabadításra – lehet szükség.
