A törésgyógyulás egyik kellemetlen szövődménye az álízület. Ezt a kifejezést szinte mindenki hallhatta már, de hogy mi rejlik mögötte, azt talán már jóval kevesebben tudják.
Ha a törésben a szokásos gyógyulási idő letelte után sem alakul ki megfelelően szilárd csontheg, a törtvégek között kóros mozgás marad vissza.
A lehetséges okok a következők:
1. Mechanikus tényezők – nem megfelelő rögzítés esetén nyíró-, hajlító-, csavaróerők lépnek fel, melyek gátolják a gyógyulást.
2. A csontok közé becsípődött lágyrész, például izom, kötőszövet stb. – ilyenkor a csontok szintén nem érintkeznek, nem jön létre az átépülés.
3. Jelentős rés, illetve távolság a törtvégek között – ez egyebek között nyílt törésnél elszenvedett csontvesztés vagy nagy elmozdulás esetén jelentkezik.
4. Vérellátási zavar – ez esetben a csontok érintkeznek ugyan, az összeforráshoz szükséges vérkeringés nem megfelelő, ami a sérülés során elszenvedett érkárosodás következménye.
5. Fertőzés – nyílt töréseknél gyakrabban fordul elő, de zárt törések vérömlenyéből is kialakulhat.
A csontheg mennyiségének, milyenségének szempontjából háromféle álízületet különböztetünk meg:
1. Hipertrófiás – fokozott a csonthegképződés, de a mozgás miatt mégsem gyógyul a csont.
2. Atrófiás – nincs csontosodás (rossz vérellátás esetén).
3. Oligotrófiás – van, de nem kellő mértékű csontheg.
Az álízület vizsgálattal a kóros mozgás alapján ismerhető fel, ezenkívül a röntgenfelvétel is jól mutatja az elváltozást.
Hogyan kezeljük az álízületet? Helyre kell igazítani az elmozdulásokat, elő kell segíteni a csontgyógyulást, valamint stabilizálni a törést külső vagy belső rögzítéssel. Jól megtartott vérellátásnál szóba jöhet műtét nélküli kezelés, a helyretétel után gipszrögzítéssel.
Mégis gyakoribb a műtéti megoldás, ilyenkor gyakran kerül sor spongiosa (szivacsos csontállomány) átültetésére, amely amellett, hogy pótolja a hiányt, javítja a vérellátást is.
Ha a páros csontok – például lábszár esetében – közül csak egyik törik, a másik esetleg „kitámaszthat” (nem érintkeznek jól a törési felszínek), ezért nem jön létre csontos gyógyulás. Ilyenkor a szárkapocscsont ferde irányú átfűrészelése lehetővé teszi a sípcsont törésében a jobb érintkezést és a gyógyulást. Ezt az eljárást fibula (szárkapocscsont) osteotomiának (csontátvágás) nevezik.
Az álízület stabilizálásához külső vagy belső fémanyagokat használunk. Ha fertőzött álízületről van szó, a fentiek mellett műtéti kitisztítás, antibiotikum adása és az érintett terület szívó-öblítő kezelése is szükséges.
