Az izomsérülések első látásra jóval egyszerűbbnek tűnnek, mint mondjuk egy csonttörés vagy szalagszakadás, pedig igencsak összetett sérülésfajtáról van szó. Sok típusa van, ennek megfelelően a kezelés is különböző, a nem gyógyuló izomsérülés pedig makacs panaszokat okozhat.
A disztrakciós (széthúzásos) szakadás akkor következik be, amikor az igénybevétel meghaladja az izom teljesítőképességét. Hasonló sérülés jön létre hirtelen megállás, lassítás, gyorsulás, illetve ezek kombinációja esetén. Leggyakrabban a két ízületet mozgató izmoknál fordul elő ez a sérülés, például a combhajlítóknál, szakadhat a lábszárhajlító (musculus gastrocnemius) és a kétfejű karhajlító (musculus biceps brachii) izom is.
A panaszok a szakadás súlyosságától függenek, megkülönböztetünk részleges és teljes sérülést. A tünetek a következők:
A vizsgálat során a leghatásosabb teszt az ellenállással szemben vagy a nélkül végzett funkcionális próba, azaz az izomműködés vizsgálata.
A kompressziós szakadást direkt erőhatás okozza, ilyenkor a mélyben szakadás és bevérzés jön létre, mivel az összehúzódott izom az alatta lévő csonthoz nyomódik.
Elsősegélynyújtáskor a következő teendőink vannak:
A továbbiak a sérülés kiterjedésétől függenek: enyhébb esetben elegendő pihenni, súlyosabb károsodás gyanúja esetén azonban kórházi megfigyelés is szükséges lehet.
Ha nincs javulás, további vizsgálatokat (lágyrészröntgen, ultrahang) kell végezni, ezek eredményének ismeretében akár műtét is szóba jön. A műtét célja a kialakult véralvadék eltávolítása és a szakadt izomrostok folytonosságának helyreállítása varrattal.
