Miért lett ilyen a Margit híd?

Lassan és izzadtan araszolt az embertömeg a terelőrácsok közé szorítva, néha felbosszantott pár embert egy-egy türelmetlen biciklis. Más említésre méltó nem történt a felújítás közben, illetve mégis: a rács túloldalán egyre több minden lett láthatóvá az új hídból. Érdeklődve figyeltem, mi lesz ebből.

A villamosról sokáig lehetett látni a sávok alatti hídszerkezetet, aztán letakarták egy nagy fémlemezzel. Később, mikor már megkaptuk az egyik járdát, és meg is lehetett állni egy pillanatra, nézegettem az új korlátot, a felbukkanó ferde kereszteket. És erőltettem az emlékezetemet, hogy is volt ez. Nem rémlik ilyesmi. Ilyen magas, tömör volt a mellvéd? És miért szélesedik ki a járda a hídfőknél? És ó, jaj, hová lett középről a terasz? Helyette obeliszkek, meg mindenhol kandeláberek. Olyan friss minden, hogy ropog, mégis réginek akar látszani. Jó ez egyáltalán?

Végiggondolva be kellett látnom, nem egyszerű műfaj ez, a tervezéshez sok volt a szempont, és kevés a kapaszkodó. Gondoljuk csak végig: ez a híd 1873-ban épült és egyszerűnek szánták, hogy ne konkuráljon a Lánchíddal. Akkoriban azonban még gyárból sem tudtak egyszerűt csinálni, nemhogy hídból, így érthető, hogy mára műemlék lett. A felépítése óta viszont annyiszor átváltozott már, hogy az sem egyértelmű, mit hívunk Margit hídnak, mi az, ami műemléki védelmet kapott. Az eredeti híd, ami csak kétszárnyú volt? Vagy védett a harmadik, szigeti ág is, ami 1900-ban készült? ’37-ben megszélesítették a hidat, az is ide számít? És mi legyen a vasbeton útpályával, ami a II. világháború után került rá? És akkor még nem beszéltünk a hetvenes években a budai hídfőben kialakított aluljáróról.

Nem lehetett egyszerű a tervezőknek, mikor el kellett döntsék, mit őrizzenek meg, mit vessenek el. Ráadásul csak fokozhatta a problémát, hogy a feladat nem egyszerű felújítás volt, hanem korszerűsítés, átalakítás is, azaz megint új állapot tervezése. Kellett például teljesen új kerékpárút, amitől a híd megint szélesebb lett. Keskenyek voltak a lehajtósávok is. A villamosvezeték leszakadt, mert a járdán álló oszlopokról voltak középre függesztve. A híd közepén lévő aluljáróban nagyon alacsony volt a belmagasság. A beton útpálya sérült volt, a repedésekben lefolyó víztől a híd tartószerkezete tönkrement. Ezekhez kell hozzávenni, hogy az állapot, amihez hozzá kellett nyúlni, az összes korábbi közül a legegyszerűbb kialakítású volt, hiszen a háború utáni helyreállításnál nem volt más szempont, mint hogy a híd gyorsan újra használható legyen.

Most azonban valamiért minden résztvevő bizonyítani akart. Az átalakítás főbb elveit a városüzemeltetési osztály szabta meg, a tervezést végig figyelemmel kísérte és ellenőrizte a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. A KÖH kérése volt, hogy az eredeti állapotot vegyék alapul az új betervezett térelemeknél. Így szűnt meg a híd közepén az aluljáró, és vele együtt a lépcsőforduló terasza is, és így kerültek vissza az obeliszkek. A hídfőknél lévő kiszélesedett járda nem más, mint a régen is ott állt vámházak alapjainak a visszaépítése. A villamosvezeték tartóoszlopai a régi kandeláberek megduplázott másolatai, kár, hogy a járdán nem ugyanez ismétlődik. A hídkorlát is olyan, mint az eredeti volt, a kerékpárút korlátja viszont új elem, ami nem igazán illeszkedik a többihez. A felhasznált díszítések, beleértve a koronákat is, szintén szerepeltek az eredeti hídon. A főtartók közé betett új andráskeresztek is olyanok, amilyenek száznegyven éve voltak. Építészetileg egyedül az problémás, hogy nem jutott pénz a pillérek szélesítésére, így az északi oldali járda konzoljai megváltoztatták a híd sziget felőli képét. Megszűnt az erős vertikális tagolás, amit a pillérek feletti előreugró mellvédek adnak a hídnak a déli oldalon. Ez utóbbi tartozik a világörökséghez, az északi oldal már nem. Elgondolkodtató, hogy ha állami beruházás esetén anyagi megfontolásból megváltozhat egy városképet meghatározó műemlék építészeti karaktere, annak milyen üzenete van.

Összefoglalásként mondhatjuk, hogy a híd ötödik állapota sosem volt állapot. Viszont ha a tervezőknek igaza van és a helyes utat választották a múlt megidézésével, akkor egy generáció múlva szinte senki nem fogja tudni, hogy ez nem is az eredeti híd. Feltéve, ha kiszélesítik a pilléreket, mert amit most észak felől látni, az annyira más, mint a déli oldal, hogy a ma születő gyerekek biztos rá fognak kérdezni, mi ennek az oka.