Műteremház projekt

Mit csináljon az építész, ha áll az ingatlanpiac, nincs megrendelés, de a kreatív energiák csak nem akarnak nyugodni? Áttervezi a házát. Kötöttség nincs, az álmodozásnak csak a képzelet szabhat határt. Persze aztán fel is kell kelni

Tíz éves már a kicsi ház, amiben lakunk. Akkor építettük, amikor Budapesten ingatlan bumm volt – ma furcsa erre gondolni is – és az Andrássy úti lakásunk ára egy év alatt éppen a duplájára szökött fel. Ez az egy év pedig történetesen éppen az volt, amikor ott is laktunk. Én huszonegy éves voltam, éppen kezdtem megszokni a helyet. Közel minden, a körfolyosóról saját bejáratom nyílt, volt fürdőm és szobám, erre Anya elém állt azzal, hogy találjuk ki, hova szeretnénk költözni. Csak néztem rá. Aztán elmagyarázta, hogy szerinte ebből a pénzből saját házat is építhetünk. Éreztem, hogy nálam a labda, hát azt szabtam feltételül, hogy én választom ki a helyet, ahova megyünk. Így kerültünk Piliscsabára, Klotildligetre, és épült fel a kicsi ház. Anya tervezte, a kivitelező cég szó nélkül megcsinálta. A koncepció érdeme, hogy a 67m2 alapterületen két garzonlakás épült, így többletköltség nélkül kaptam saját lakást.

Azóta eltelt némi idő, megnőttem, építészetet tanultam, és elkezdtem észrevenni hibákat. Utcafronton vannak a délnyugatra néző konyhák, ami önmagában nem lenne baj, de így északkeleti tájolásúak a lakószobák. A telek rombusz alakú, a ház négyzetes, így az amúgy is naphiánnyal küzdő szobákból éppen a kerítést látni. Tételezzük fel, hogy dübörög a gazdaság, épül az ország, és a sok megrendelésnek hála, rengeteg pénzem van. Jól érzem magam itt, és áttervezem a házat.

A következőkben férfiálomról van szó, ne keressük benne a földhöz ragadt logikát. Szeretnék egy nagy lakóteret a földszinten. Egybenyitom a kis tereket, így délnyugat felől is naphoz jutok. Jönnek a barátok, főzünk, sütünk, heverészünk a kanapén, ég a tűz. A kutya – mert az is hozzátartozik a férfiléthez – elterülve fekszik a kandalló előtt. Ha valakinek van kedve, itt is alhat, van elég hely, kinyitjuk a garnitúrát, leteszünk laticelt meg polifómot. Persze valahol dolgozni is kell, ahol nem zavar senki. Építész úrnak nagy rajzasztal kell, ami nem azonos azzal, ahol a modelleket építi, tehát kettő. Mivel teljesen a munkájának él, ott is nyomja el az álom, azaz ágyra is szüksége lesz. Legyen a műterem és a háló egyben a tetőtérben. Körben a megvalósult munkák, amik jól látszanak a sok fényben…

A ház és a kert így néz ki most alaprajzban és térben...

...és így nézhetne ki. Látható a lent egybenyitott tér, az íves lépcső, a tetőtérben az óriási műteremmel… A képeken látható fenyők megvannak, a bútorokat nem ábrázoltam. Az új szerkezet favázas, egyedi fa nyílászárókkal. A másik oldalon jut Anyának is egy új télikert, felette csinálok fürdőszobát… Minden úszik a fényben, falat sem kell építeni, mert készen hozzák az ablakokat, a tetőtérből mindenfelé fantasztikus a kilátás…

Mi az, mi az...? Máris reggel van? Mit mondasz, Életem? Hogy te a kis, meghitt tereket szereted...?