Égek a kíváncsiságtól, hogy a hírben elhangzott félmondat mit takar pontosan? Hiszen az említett szakasz most is végigjárható, ha valaki élete kockáztatásával átszalad az autóúton, és jó az egyensúlyérzéke.
Ebben az esetben az Erzsébet hídtól észak felé haladva először parkoló autókat kerülgetve, aztán a Lánchíd környékén nyakig porosan, de kényelmesen, utána a keskeny flaszter jobbról autók, balról Duna szegélyezte magányában juthatunk el az Országházig, ahol hirtelen lépcsősre vált az addig függőleges támfal, és a köztük lévő húsz centi széles szűkületet túlélve is csak vagy a lépcsőkön haladva, vagy beérve a szalagkorlát szomszédságával, egy méter széles sávban juthatunk el a hídig. Ott megint eltűnnek a lépcsők, cserébe kiszélesedik a hely, de csak azért, hogy továbbcsaljon addig a szűk pontig, ahol már tényleg a lét a tét. Bevállalósabbak szoktak a záróvonalon is sétálgatni, a Parlament előtt posztoló, rádióját recsegtető katona rosszalló pillantásától kísérve. Szóval végig lehet menni, na.
Ha viszont az illetékesek magasabb komfortszintre gondoltak, akkor felmerül az alsó rakparti forgalom létének, vagy nem-létének a kérdése. Ha ugyanis a forgalom marad, akkor azért nem akkora a boldogság, mint lehetne: a kétszer egy sáv mellett még az esetleges nyomvonal-módosítással sem lesz túl komfortos ott sétálgatni. Nem mondom, hogy nem lesz jobb, de a tuti azért mégiscsak az autómentesítés lenne.
Mielőtt bárki is megkövezne, nem csak úgy ad-hoc gondoltam. Kéne ahhoz bizony sok előkészület és körültekintő gondolkodás. Münchenben a Mittlerer Ring hasonló a mi Hungária körutunk helyzetéhez, ezt megírták már. A dolog lényege annyi, hogy egy út kapacitását meg lehet úgy növelni, ha a rajta keresztülmenő mindenféle forgalmat alul- vagy felüljáróval oldják meg. Az autóknak nem kell megállni piros lámpa miatt, kevesebb a szén-dioxid, több autó elfér, kiszámítható a menetidő. Ezt csinálták Münchenben. Egy ilyen jellegű munka megtervezése és kivitelezése évekig eltartana, mégis ez lenne az előfeltétele annak, hogy a rakpartokról elkerülhessen a forgalom. A hirtelen rögtönzött kis ábrán lehet látni: ahhoz hogy a zöldet kiváltsuk, a pirosat kell fejleszteni. Az alsó rakpartok mellett ma az a legfőbb érv, hogy menekülő útvonalak, amiken el lehet kerülni a város forgalmát. Ez egyszerűen nem igaz. Kétszer egy sáv nem lehet menekülőút. Ahhoz, hogy az lehessen, kellenek külön le-és felhajtók is, mégpedig a saját oldalunkon. Ott viszont minden második esetben a Duna van, ami szintén menekülő útvonal, de tényleg csak végső esetben. Ha pedig a város felé fordulunk le, akkor keresztezzük a szembejövőket, gyakori torlódást okozva. „Jó, de ott még mindig több az esély, hogy megússzuk a dugót!” Igen, tényleg több, mondjuk 10%-al. Meg rövidebb is egyenesen menni, és nem körbe, ez újabb időmegtakarítás, ezt is elismerem. De akkor sem ez a végleges megoldás. Ha a németeknek bejött, nálunk is menni fog: tegyük rendbe a Hungáriát. Aztán sétálhatunk akár az alsó rakparton.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!