Egyest kaptam Bécsben BBpd6.

Ezek a sógorok mindent fordítva csinálnak, ez náluk a legjobb jegy.

Nemrég keltem fel, a monitort is elég homályosan látom még, de ha most sem írom meg, hogy jártam Bécsben... Mindjárt vendégek jönnek, és ha véletlenül elfajulna a nap, az este még kevésbé lenne jó. Holnap meg már július van.

Na, mindegy, a lényeg: jelest kaptam a szakdolgozatra, amit dicsértek a komplex megközelítés miatt, amiért a négyszer huszonöt kilométeres budapesti Duna menti területet egyben tárgyaltam, a felmerülő lehetséges helyszínek egyenkénti és egymással összefüggésben való elemzésével. Munkám során nem fedeztem fel a spanyolviaszt, nem támadtak olyan látomásaim, mint Eiffelnek, amikor a torony eszébe jutott, és nem készítettem elképesztő víziókat sem Budapest jövőjéről. Csak bemutattam a témában korábban felmerülő elképzeléseket, és a gyűjtést saját ötletekkel egészítettem ki. Összegyűjtöttem azokat a szempontokat, amiket jónak véltem, és amik mentén érdemes haladni, ha meg akarjuk oldani ezt a problémát. Készítettem egy virtuális modellt az egész területről, ami jól mutatja a valós helyzetet, a beépítéseket, a magassági viszonyokat, a Duna vonalát, a rakpartokat, a le- és felhajtókat. A modellen jól látszottak az üres és kihasználatlan területek, és azok is, amik történetük miatt sajátos, egymás mellé nem illő, kevert funkciókat kaptak.

A korábbi ötletek között az 1997-es keretszabályozásban találtam egy elvet: a Duna-völgy mentén az átláthatóság, a harmonikus látvány megőrzését követelte, és 30 méter széles közterületi sáv biztosítását írta elő a part mentén. Tehát meg akarta akadályozni a fejlesztések rácsúszását a vízre, hogy a vízparton kialakítható folytonos közterületet zöldfelületi rendszerként összetarthassa, így mindenki számára nyilvánossá tegye a Duna-part(ok)at. Ez a gondolat jól kapcsolható volt a fejlesztési területek adottságaihoz, hiszen bármilyen új funkciót is telepítünk a víz mellé, legyen az lakó-, kereskedelmi, kulturális vagy sportlétesítmény, mindegyik értékesebb lesz, ha zöldfelülettel kapcsolódik. Az, hogy hova melyik funkciót javasoltam, vagy javasoltak jól mások, megnézhető lesz a dolgozatban, amit egy-két hét múlva magyar nyelven felteszek a honlapomra, és onnan letölthető lesz. Itt most legyen elég egy gondolat: ha a Duna mentén zöldfolyosó alakul ki, gyalogos- és kerékpáros útvonalakkal, a most különálló területek összekapcsolásával, akkor Budapest karaktere teljesen megváltozik. Ha megoldjuk, hogy a Margitszigetről át lehessen menni az Óbudai-szigetre gyalogosan vagy kerékpárral, ez utóbbiról pedig a Gázgyár előtti Duna-parton végigmenve a Rómain át egy gyalogoshíddal elérhetjük a Szentendrei sziget déli csücskét, akkor lehetőség nyílik arra, hogy Budapest belvárosából a Dunakanyarig zavartalanul, vízparti hangulatban, természetes környezetben kirándulhassunk. Az irány persze megfordítható, a zöldfolyosó a Csepel-szigetig is elérhet.

Minden város értékesebb lesz, és drágábbak lesznek az ingatlanjai, ha javul az élhetősége. Ha minden adott ahhoz, hogy valaki jól érezze magát, szívesebben hozza ide a befektetését, így a zöldterületek fejlesztésének gazdaságélénkítő hatása is van. Brüsszelben zöldgyűrűvel vették körbe a várost, ami bárhonnan hamar elérhető. Budapest adottságai mások: a külső területek elég laza beépítésűek, helyben fejleszthetők. A Duna menti szakasz azonban alkalmas arra, hogy összefüggő zöldfolyosóként átszellőztesse a fővárost, egyúttal felértékelje a mellette fekvő területeket, és ezzel komoly befektetési hullámot indítson el.

Tudom-tudom, és akkor mi lesz a rakpartokkal? Akit érdekel a gondolatmenet, a többi ’BBpd’ jelzéssel ellátott bejegyzésben találhat további részleteket, ez a bejegyzés foglalkozik külön a rakpartokkal, később pedig az egész munka olvasható lesz.