Egyszer felhívott egy kivitelező, hogy segítsek már. Nem érti a kiviteli tervet, amit kapott, pedig az alapján kéne felépítse a házat. - Annyira túl van bonyolítva, hogy nem értem – magyarázta. Elkértem a terveket, és háromdimenziós modellt készítettem neki a különböző építési fázisokról. Alapozás, pincefalak, födémek, tető, stb. A nézetekre rárajzoltam, hol milyen magas legyen, úgy adtam oda neki. A modell építése közben én is megizzadtam, és bosszankodtam, miért kellett ezt így megvariálni. Csak az alapozásnak legalább 5 különböző síkja volt, és ami lent így kezdődött, az fent sem lett egyszerűbb, nem volt két ereszszakasz, ami egy magasságban lett volna.
A házat Turi Attila tervezte, Makovecz Imre egyik legnevesebb tanítványa, aki organikus építészetet tanít a Műszaki Egyetemen. Érdekes, mit rajzol ilyen szellemi gyökerekkel egy tanárember. És bevallom, nem értettem. A ház divatos részleteket halmozott egymásra, csak úgy röpködtek a tégla-, kő- és faburkolatos falszakaszok, látszólag össze-vissza féltetők. Az egészre a nappaliban sorakozó tégla boltívek tették fel a koronát, végképp nem értettem, ezekre miért volt szükség.
Egészen addig maradtam meg tudatlanságomban, amíg az épület el nem készült, és el nem mentem megnézni, hogy néz ki élőben. Az első, amit megéreztem, hogy kétségkívül otthonos, emberi léptékű terek voltak bent, és jól használhatónak bizonyult a funkció kiosztás. A szobákat végigjárva mindenhol azt kerestem, vajon melyik miért akkora, miért erre vagy arra néz, miért ilyen vagy olyan magas. És egyszer csak összeállt a fejemben a kép. Nagyon meglepődtem. Kinézve a szobákból feltűnt, hogy körben minden irányban más a táj. Erre egy domb, arra egy magas, sík horizont, amarra lejtő. A nappali boltíve alól dombra láttam, az uszoda vízszintes ereszvonala alól egyenes dombhátat. Leellenőriztem, a játék minden irányban stimmelt.
Turi Attila szakmai körökben ismert és elismert rendkívül komplexen szervezett alaprajzai, jól működő, kompakt funkcionális rendszerei miatt. Az általa használt stíluselemek és formák sajátosak, nem utánoznak senkit, sajátos ízük van. Az általam kiszemelt ház nem tartozik ismert munkái közé, és első ránézésre szakmai szempontból nem is olyan érdekes, még ha sokan laknának is ilyen házban.
Mégis, nagy jelentőségét látom annak, ahogy az organikusság kérdésére választ ad: a ház és a forma nemcsak a funkciónak, hanem az épületet körülvevő tájnak is egyenes következménye. A gondolat erős, és tervezési alapelvként stíluselemektől függetlenül is megállja a helyét.
