Tarlós feladata dönteni a BKV-buszok színéről?

Utánajártam a témának, ki mit gondol erről.

Itt a blogon elsősorban építészeti és urbanisztikai témákkal foglalkozom, mégis indokoltnak érzek egy kis kitérőt. Igaz, a városi buszok színe, ha távolról is, de kapcsolódik az urbanisztikai témához, hiszen sajátos jelleggel a maga módján ez is meghatározza a városképet. A buszok színéről szóló döntés a múlt héten született, a témáról szóló íráshoz nekem az adta a végső löketet, mikor megláttam élőben egy buszon az új színt.

Forrás: BKK

Az első gondolatom az volt, hogy ilyen szín nincs. Mint ahogy nem létezik az a valószerűtlenül élénk, világossárga szín sem, amire gyakran festik házaikat az emberek, akik egyszerűen csak a régi kastélyok, villák iránti nosztalgiából szeretnének sárga házat, aztán csak ezt kapták a boltban. Addigra meg már tart a lendület, hogy legyen sárga, és elrontják a házukat. Ez a szín mesterséges úton, olcsón előállítható, fogalmam sincs, hogy milyen vegyi folyamatok eredményeként, de hogy nem természetes, az biztos. Na, ugyanez a helyzet az új buszszínnel is. Az ipari termelésben használatos színskáláról választani már önmagában nem egy nyerő húzás, márpedig a kommunikáció szerint ez történt, magától értetődő jelleggel.

Az új szín a blogok tanúsága szerint vegyes fogadtatásra talált, a kommentelők fele elfogadja a BKK érvelését arról, hogy a régi sötétkék komor volt, és ezért szeretnének fiatalosabb, új színt. Számomra még az is érthető, ha egy cég vezetésénél, ahol köztudottan billeg a pénzügyi mérleg, esztétikai eszközökkel szeretnének javítani a vállalat imidzsén. Elvégre ezt csinálja mindenki. A probléma ott van, hogy egy-egy ilyen jellegű döntésnél, azoknál a vállalkozásoknál, amelyek a piaci versenyben vesznek részt, és ezért a legkisebb hiba is komoly pénzügyi veszteséget okozhat, profi dizájnereket, művészeti végzettségű embereket kérnek fel az ilyen jellegű feladatokra.

A magyar államhoz tartozó, sok szempontból kényes helyzetben lévő céggel kapcsolatban más a helyzet. Ahogy mindenki ért a focihoz, a cég- és városvezetés is látszólag nagy lendülettel szól bele esztétikai kérdésekbe. A Totalcarnak Vitézy Dávid azt nyilatkozta, hogy a döntés a városvezetéssel mély egyetértésben született. A BKK sajtóosztálya azt mondta az Indexnek, hogy egyedül döntött a városvezetés. A Népszabadság szerint nekik György István főpolgármester-helyettes azt adta tudtukra, hogy a döntést a főpolgármester hozta meg, és ez nem is furcsa, hiszen Demszky meg az Alstom-kocsik színéről döntött, és akkor nem volt ilyen felhajtás.

Mert felhajtás, az van, a témára rákeresve látható, hogy sokan fogják a fejüket, és nem értik a dolgot.

Én meg azt nem értem, miért kell a városvezetésnek olyan témákba nyúlnia, amihez nem rendelkeznek kellő végzettséggel, ami egyszerűen nem az ő kompetenciájuk, és amivel csak támadási felületet adnak maguk ellen. Attól, hogy valaki nem ért a színekhez, még bízhatna azokban, akiknek papírjuk van arról, hogy igen. Akik – mivel ebben a társadalomban látszólag semmi szükség rájuk – drágán szerzett képzőművészeti diplomájukkal a zsebükben csúsznak egyre lejjebb, ha még nem mentek külföldre, ahol nem mélyépítő mérnökök, jogászok vagy közgazdászok, hanem festők, grafikusok, dizájnerek, formatervezők kapják a hasonló feladatokat.