Tarlós úr, csak ezt ne!

Szépen kérem, ne fedjék le a rakpartokat, le fogunk kerülni a UNESCO világörökségi listájáról.

A BKK által a pesti rakpart gyalogosforgalmának fejlesztésére kidolgozott tanulmányban forgalomcsillapításról, esetleg teljes autómentesítésről vagy egyirányúvá tételről volt szó. A tanulmány elkészítésére egy éve kérte fel a Fővárosi Közgyűlés a BKK-t, azért van rá szükség, hogy időben készen legyenek az EU-s pályázati anyagok, nehogy lecsússzunk a pénzről. Erre most valakiben felmerült az ötlet, hogy fedjük le a rakpartot a felső síkjában, és a főpolgármester úr, aki nyilván csak a kompromisszumot látja a felvetésben – hiszen akkor maradhatnak az autósok és jöhetnek a gyalogosok is – máris azt mondja, neki ez tetszik a legjobban. Pedig sajnos a felmerült elképzelések közül messze ez a legrosszabb.

Először is a rakpartok lefedése nem új keletű elképzelés, Bojár Iván Andrásék már évek óta szorgalmazták a budai és a pesti oldallal kapcsolatban is. A beavatkozás ellen azonban több érv is szól. Ezek közül a legfontosabb, hogy a budapesti dunai látkép a UNESCO világörökség részét képezi, ezért bármilyen, a látványt meghatározóan befolyásoló átépítés esetén a szervezet jóváhagyását is meg kell szerezni, különben EU-s pénzről ne is álmodjunk. Ez nem lesz egyszerű, a cím elnyerésekor aláírtuk, hogy mindent el fogunk követni a meglévő értékek védelme, eredeti állapotukban való megőrzése és folyamatos látogathatóságuk biztosítása érdekében. A másik ellenérv praktikus jellegű: a felső rakpart kiszélesítése az alsó rakpart fölé önmagában nem oldja meg a gyalogos–autós problémát, hiszen akkor a felső szinten sétálhatnak majd az emberek, a mellettük megmaradó (igaz, jelentéktelenebb) autósforgalom mellett, miközben alattuk tovább zajlik az alsó rakparti forgalom. Ha lezárják az alsó rakpartot a Duna felől, ha nem, a szén-dioxid elvezetésről még mindig gondoskodni kell. Ez a kép nem éppen sétálásra csábító. A harmadik probléma, hogy a tanulmány javaslataival szemben kétségtelenül a legdrágább megoldás.

Összefoglalva: jó sok pénzért beavatkozhatunk a fővárosi látképbe (az Erzsébet hídtól a Margit hídig terjedő szakasz esetén ez komoly változást jelent, gondoljunk csak például arra, hogy a Parlament alsó része is ki lesz takarva), felmerülhet egy világörökségi cím elvesztése, a végeredmény pedig legalább annyira vitatható lesz, mint bármi más. Én értem, hogy Tarlós úrnak most ez tetszik a legjobban, de abban nem vagyok biztos, hogy a pénzkérdésen kívül a fenti érveket mérlegelte volna, mielőtt ma reggel a tévében nyilatkozott.

Sajnos a rakparti téma nagyon kényes, nem lehet hirtelen ötleteket bedobni és döntéseket hozni, nem véletlenül dolgozott egy évig a BKK azon a tanulmányon.