Így tervez a Blogger

Életem eddigi legnagyobb szakmai sikerét gondoltam, megosztom.

Fél évet gondolkoztam a házon, folyamatosan egyeztetve a fiatal megrendelőkkel, és a végeredmény kimondottan szokatlan lett. Ebben közrejátszott, hogy passzív házat akartak, de olyat, ami tömegformálásában is különleges, hogy ha elkészül, mintegy szimbólumává válhasson a környezettudatos gondolkodásmódnak. A tervezés során nem elégedtek meg semmi hagyományosnak mondható eredménnyel, őket az érdekelte, hogy mi a maximum, ami a szituációból kihozható. A budai oldalon található Széchenyi-hegyről gyönyörű panoráma nyílt a városra, a telek is kimondottan izgalmas adottságokkal bírt. Szép volt a növényzet, amit szerettünk volna megtartani. A lejtős telekben volt egy magassági törés, ami szinte kijelölte a ház helyét. A nehezen megközelíthető helyre csak az utcák szövevényes útvesztőin keresztül lehetett eljutni, a nagyobb útról kisebbre, onnan még kisebbre, onnan egy zsákutcába, ahonnan aztán nyílt egy kis szolgalmi utacska. Ez a megközelítés olyan volt, mint egy fa, ahogy a törzs, a főág, a kicsi ág, a gally viszonyul egymáshoz. Elhatároztuk hát, hogy legyen ezen a fán a ház a „termés”, így mindenképpen olyan formát kerestünk, ami analóg a természetben találhatóakkal.

Persze minél nagyobb értékesíthető négyzetméterszámot, és egyszerűen megépíthető szerkezeteket kértek, ami további formai trükköket igényelt. A beépítési számok elég szigorúak voltak, nem lehetett magas a ház, és a maximálisan beépíthető alapterület sem volt túl nagy. Három, egymás felett elhelyezkedő, nagy alapterületű lakás mellett maradtunk, és az volt a cél, hogy ezek minél különlegesebbek lehessenek, az alaprajzuk legyen variálható, hogy ha a vevők módosítani szeretnének rajta, ne kelljen újra tervezni az egész házat.

Izzasztó egy félév volt, de különleges végeredmény született. A tervben nincs egy egyenes vonal, a ház szintenként a telekből nő ki, az érkezési irányt folytató külön feljárók segítségével. A nappalikból és a szobákból élvezhető a panoráma, a teraszok az épület keleti oldalán vannak, az erdő szomszédságában. A tájolást a panorámán kívül a minél nagyobb benapozott felület igénye is meghatározta, szerencsére egybeesett a kettő. Az épület alá mélygarázs került, aminek a belső közlekedője az autók fordulókörére lett szerkesztve. A garázsból kóddal ellátott lift vitt a lakásokba. A felső lakás kétszintes lett, a kupolában saját fürdős hálószobával. Vastag falak a hőszigetelés miatt, egyszerű fehér vakolat, helyenként faburkolat, nagy nyílászárók leengedhető árnyékolókkal, ezek adták az épület további karakterét. Az egyetlen, szokásostól eltérő építészeti eszköz a házon az íves falak alkalmazása volt.

A terv életem eddigi legnagyobb szakmai elismerését hozta, a XI. kerületi tervtanács ugyanis egyhangú ítélettel ajánlotta megépítésre a házat, és a nyolctagú zsűriben nem kisebb nevek voltak, mint például Schneller István korábbi budapesti főépítész, Skardelli György (többek között a Budapest Aréna tervezője), és Eltér István, az építész kamara korábbi elnöke.

A próbálkozás azonban sajnos nem vezetett sikerre. A vállalkozó tervekből szerette volna értékesíteni a lakásokat, ez azonban nem sikerült neki. A tervet a passzív ház konferencián jól fogadták, sok elismerést kapott, és pár érdeklődőt is sikerült bevonzani, többek között Svájcból és az Emirátusokból, de a lakások végül nem keltek el. Hogy a gazdasági válság, az értékesítési koncepció, vagy a szokásostól eltérő terv volt az oka, máig nem tudom, de nagyon remélem, hogy lesz még szerencsém válság nélkül, tőkeerős beruházónak tervezni, és akkor csak a felmerült ötleteken fog múlni a siker.