Magyarország idei legjobb épületei

Legalábbis a Pro Architectura-díj kiosztói szerint. Meg tulajdonképpen szerintem is.

Nem csoda történt 2012-ben, csak az építészet lassú műfaj, és bizony, vannak jó építészeink. Bár leginkább csak két magyar építész, Finta József és a tavaly elhunyt Makovecz Imre neve vált eddig közismertté, ez nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan alkotók, akik itthon is a legmagasabb szinten művelik a szakmát. Az idén díjazott munkák többsége jó pár évvel ezelőtt fogant meg szellemi alkotásként, egy olyan pillanatban, ami a válság kezdete után egyértelmű kitörési lehetőséget kínált. Ez a pillanat az Európa Kulturális Fővárosa címet elnyerő Pécs előtt adódott, ennek köszönhető, hogy az idén díjazott öt munka közül három készült a város akkori pályázatainak eredményeként. (A Pro Architektúra-díj kiemelkedő színvonalú építészeti munkáért adható, az Ybl-díj viszont egy életpálya vagy alkotói szakasz elismerése.) A másik két munka közül az egyikkel kapcsolatban már írtam, Pannonhalmán van, a másik viszont – igaz, magánrendelésre – szintén Pécsett épült, ötből négy munka tehát pécsi. Az épületeket részletesen is be fogom mutatni, miután leutaztam a helyszínre, hogy végiglátogassam őket. Az elérhető képek és cikkek alapján olyan színvonalat képviselnek, amiről egyszerűen nem illik véleményt mondani másodlagos ingerek alapján.

A Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont névre hallgató műre nehéz szavakat találni. Elérhető videón egy beszélgetés, ami a helyszínen, az alkotókkal készült. A belépőt Zsolnay-kerámiás, kaptár formájú kupola fogadja, olyan hanghatásokkal és térrel, amit szeretnék személyesen is átélni. (A képen a méhkas a bal oldalon, kívülről látható.)

Kodály-központ. A tervezői leírás szerint a külső héj kőpáncélként védi a középen lévő, fából készült termet. Részlet a tervezői koncepcióból: „Kő és fa. Kemény és puha. Hideg és meleg. Évmilliós és évszázados. Időtálló és bensőséges. A törtfehér kőcsiga lassan körülöleli a tiszta fával bélelt koncerttermet.” Tiszta és világos gondolat, nagyon érdekel, hogyan sikerült megvalósítani.

A Szathmáry-palotarom rekonstrukciója érdekes építészeti feladvány volt, már emiatt is érdemes lesz részletesen bemutatni. Az idők során tovább romlott épületromot bekapcsolták a mába, sőt a holnapba is ahelyett, hogy lemondtak volna róla.

Az utolsó pécsi munkáról azt írja a laudáció, hogy a problematikus hazai villaépítészetben ritka jó megoldás. Első ránézésre születhetett volna pár évtizeddel korábban, valahol Amerikában is, de majd megnézem ezt is közelebbről.

A pannonhalmi Szt. Jakab zarándokház és kápolna nevet viselő munka kis szakrális épületéről már írtam, a főépület legnagyobb értéke az, hogy az alacsony költségek ellenére igen magas építészeti színvonalat ért el, ezzel jó példát mutat azoknak, akik nem tudnak érte sokat fizetni, de nem szeretnének lemondani az értékekről sem.