Kétfokú létra, de legalább be van szakadva

Reménytelen a magyar építőipar helyzete, teljesen új alapokról kell újraindítani.

Semmi sem működik, aminek kéne

Ha elmegyünk egy építkezésre, és megkérdezünk egy vállalkozót, vannak-e likviditási gondjai, azt fogja mondani, hogy vannak. Ha megkérdezzük, ki lett-e fizetve, elmondja, hogy nem. Ha a sok szemből álló alvállalkozói lánc végén lévő kényszervállalkozót, Józsit keressük meg, hogy megnézzük, megvan-e a megfelelő felszerelése a feladat elvégzéséhez, egy kétfokú falétrát tud felmutatni, igaz, annak is el van már törve az egyik foka. Kérdésre elárulja, a szakmunkás-bizonyítványát már évek óta nem találja, valószínűleg elvesztette egy dobozban valamelyik költözéskor. – Az építőipar komplex problémarendszerének ez egyenes következménye – magyarázta az MMEE elnöke. A kockázatáthárítás ugyan fentről lefelé történik, de végül minden szereplő egyformán rosszul jár. Mivel nincsenek jól összerakott, eltérő szintű feladatokra szervezett cégek, a kivitelezés végén a ház minősége erősen kérdéses lesz. De nemcsak a vállalkozókkal van gond, az átvételkor készülő hibalistákba azért kerül bele még sok indokolatlan pont is, hogy a megbízó vitatkozhasson az elszámolásról. A hibajavítással aztán rengeteg időt töltenek, hogy legalább a pénz egy része kifizetésre kerüljön. A probléma már ott kezdődik, hogy nem készülnek megfelelő kiviteli tervek, ami alapja lehetne szerződésnek és elszámolásnak. Az árak irreálisan alacsonyak, aminek egyenes következménye lesz a feketemunka. A napi költséggondokkal küzdő vállalkozók csődöt jelentenek, és másik céggel ügyeskednek tovább. Rossz a szakképzés, így nincs megfelelő szakember utánpótlás sem. A gyakran változó, széttagolt vonatkozó jogszabályi környezet jórészt betarthatatlan. 4-600 milliárdra tehető a hazai építőipar összes kintlévősége, ami a vállalkozások kétharmadát érinti. Minderre hab a tortán a túlszabályozott feltételrendszer, amit a lelkes bürokrácia kiszolgál. A szakmapolitika hiánya oka, a gyenge innováció és az adózási kiskapuk léte tünete a problémának. A helyzet következményeként egyenként menekül mindenki az építőiparból Nyugat-Európába dolgozni, pedig tőkeerős hazai vállalkozásokba tömörülve felvehetnék a versenyt a kinti munkákért is, ami a hazai gazdaságnak hozna hasznot – fordította a beszédet pozitívra Koósz Mátyás.

Itt a pillanat, hogy változtassunk a helyzeten. De hogyan?

Nincsen olyan helyzet, amit ne lehetne megfordítani, a változás elkezdésére pedig minden pillanat alkalmas – folytatta a mérnök. Az építőipar problémáinak megoldását jelentheti, ha sikerül megalkotni egy komplex építőipari stratégiát. Ebben pontosan meg kell határozni, milyen cégekre van szükség, hányan vehetnek részt egy munkában, és ahhoz milyen feltételeknek kell megfelelni. Szükség van generálkivitelezőre, mellettük nagyobb szakipari cégekre, és természetesen a lánc végén kisvállalkozókra. Ez háromtagú láncot jelent, többre nincsen szükség. Szükséges, hogy rendezzük a felelős műszaki vezetők helyzetét, pontosan szabályozni kell a kiviteli tervek tartalmát. Egységes ágazati irányításra van szükség, ami önkormányzati alapon tud működni. Előképekért nem kell messzire menni, ott van például Németország, ahol 1960-ban kidolgoztak egy általános szerződési feltételrendszert, amit évente aktualizálnak. A rendszer három részből áll, az első az ajánlat adást szabályozza, a második a kivitelezési szerződésekre vonatkozik, a harmadik pedig rögzíti az építési szabványokat, meghatározza, mi vonatkozik egyes munkanemekre. Ezt a mintát érdemes átvenni – mondta Koósz.

A mérnök és az egyesület

A fenti, sebészi pontossággal megfogalmazott, alapos kórképet és a gyógyítás főbb lépéseit mind Koósz Mátyás foglalta össze találkozásunkkor, én meg hallgattam. A hazai építőipar helyzetének gyökeres megváltoztatását zászlójára tűző Magyar Mérnök Együttműködés Egyesület elnöke kivitelezésben dolgozik, pályafutása alatt megfordult szinte minden jelentősebb hazai nagyvállalatnál. A munkahelyváltásnak persze többnyire a magasabb új pozíció volt az oka, olyan emberről van szó, akinek nem kell aggódnia, lesz-e holnap munkája. Ritka, ha egy ilyen ember kevés szabadidejében nem hátradől a napágyban valahol Ibizán, hanem fejébe veszi, hogy megpróbál javítani a körülötte lévő dolgokon. Koósz Mátyás egyesületet alapított, hogy a fenti problémahalmaz orvoslásának ne egyedül fusson neki. Az egyesület tagjai között van tervező, kivitelező, anyagforgalmazó, vannak fiatalok és idősek, így mind szakmai, mind korosztályos szinten lefedik az ágazatot. Csak olyat vesznek be, aki a saját területén már bizonyított. A Magyar Mérnök Együttműködés Egyesület tízpontos cselekvési tervet dolgozott ki, többek között a kiviteli tervek tartalmára, a felelős műszaki vezetőre, a kockázatvállalásra, az egységes ágazati munkaköri leírásra vonatkozóan. Meggyőződésük szerint szabályozni kell, melyik feladatot milyen személyi struktúrában lehet elvégezni, és ezt kötelezővé tenni. Jelenleg egy fehér könyvön dolgoznak, amiben összegyűjtik az összes strukturális problémát, ami meglátásuk szerint az építőipar mélyrepüléséhez vezetett. Természetesen nem gondolják, hogy a feladatot egyedül képesek megoldani. Ezért elkezdték bevonni a szakmai szereplőket, hogy felállhasson egy ágazati önkormányzat, ami már képes arra, hogy kidogozza a szükséges átfogó stratégiát. November 17-én jelentették be az együttműködő szervezetekkel kötött szövetséget, ami ennek alapja lehet.

Szövetségben könnyebb

- Egyedül ezeket a célokat nem lehet megvalósítani, mi sem gondoljuk, hogy tudunk mindent. Nagy öröm, hogy sikerült szövetségre lépni az Építőmesterek Szakmai Egyesületével, a Tetőépítők Egyesületével és a BME építőipari szakkollégiumával. Csatlakozott a szövetséghez Lestyán Mária, Ertsey Attila, Szilágyi Balázs és Markovits Béla is, egyre többen vagyunk, akik látják, hogy a kialakult helyzeten csak saját sorunk kézbe vételével tudunk változtatni. A fehér könyv után minél szélesebb összefogással összeállítjuk a zöld könyvet is, ami már a későbbi jogszabályok alapjául tud szolgálni. – mondta az MMEE elnöke. Csak szövetségben lehet eredményeket elérni, a szereplők egymás rovására nem tudnak tartósan előbbre lépni. Az önálló lobbizásoknak véget kell vetni. Közös stratégia, és konszenzus kell a szakmában. Mindenkivel keressük az együttműködési lehetőségeket. Az Építész Kamarával jó a kapcsolatunk, a Mérnök Kamarával is keressük a kapcsolatot, de eddig nem sikerült a közös munka alapjait megteremteni. Pedig a politikától nem lehet elvárni, hogy önállóan megértsék a problémáinkat. Amíg nem tudunk közös fellépéssel, egységes ágazati koncepciót letenni az asztalra, addig nem tudnak kivel együttműködni. – zárta a beszélgetést Koósz Mátyás.