A Széll Kálmán tér felújításának építészeti tervpályázata kapcsán sok mindenről lehetne részletesen írni, például a valamikori agyagbánya, majd tó dicső pályafutásáról, míg végül Buda legfontosabb tömegközlekedési csomópontjává nőtte ki magát, ahol naponta 200.000 ember halad keresztül. Írhatnék arról is, milyen története volt a térrel kapcsolatban kiírt pályázatoknak, de erről van a neten fellelhető szakanyag, meg amúgy sem aktuálisak, hiszen most megvan a végső terv, amit várhatóan tényleg felépítenek. Ennek fényében aztán minden más elhomályosul. Nézzük hát, milyen lesz a tér, jobb lesz-e mint most, és ha igen, miben?
Előrebocsátom, hogy nem vagyok lelkes a végeredménytől, mégpedig azért, mert a tervezett változásokban nem látom a garanciát arra, hogy a nemsokára frissen felépülő beavatkozások hosszú távon képesek lennének biztosítani az – éppen a győztes pályázat műleírásában olvasható, nem éppen szakmai nyelven megfogalmazott – alapvetés beteljesülését, miszerint a tér „ne maradjon a káosz, a kosz és a lecsúszottság ikonja.” A győztes terven a jelentős közlekedési csomópontként funkcionáló, háromszög alakú teret ugyan megtisztítják a feleslegessé vált dolgoktól, mint az 56-os villamos fordulója, az ún. tárolóvágányok (szükségesektől is, mint a metrókijáró toldaléképülete), de rengeteg új elem is készül, amik magukban hordozzák a tér későbbi szlömösödésének lehetőségét. Az építészeti, városépítészeti megoldásokat kérő pályázati kiírás jelentős részben támaszkodott a Finta Stúdió 2011-ben felvázolt elképzeléseire, amit csatolt anyagként adtak be az akkori, a közlekedési viszonyok rendezését célzó pályázathoz, amit a Főmterv nyert meg. A Finta Stúdió az említett anyagban tőlük megszokott módon, mindenhova új épületeket javasol (abból lesz a megrendelés), a pályázatuk nem kevesebb, mint 11 építészeti beavatkozást nevezett szükségesnek, köztük a tér Retek utcai épületsorának részleges bontását, vagy a Várfok utca Vérmező út felőli torkolatánál a „Vár kapuja” elnevezésű létesítmény megépítését kávézókkal, terasszal. A most győztes pályázat kisebb eltérésekkel ugyan, de a Fintáék által megfogalmazott alapvetéseknek felel meg, a lényegi változás a tervezett építmények stílusbeli különbségében, és pár pont elhagyásában van. Megvalósul az említett „Vár kapuja” vendéglátó funkciókkal, elbontják a metrókijáró kapcsolódó melléképítményét, a peronok fölé oszlopokon álló tetőket tesznek a tér több pontján, a találkozóként működő óra új lábat kap, az egész teret leburkolják. A Várfok utcai BKK üzemi épületet felújítják, zöldtetős lesz, de új üzemi épület is készül üzletekkel és illemhelyiséggel a Szilágyi Erzsébet fasor felőli oldalon. A legyező alakú metrókijáró tetejét megtartják, az alatta lévő falakat azonban üvegre cserélik, itt marad az ügyfélszolgálati pont. A gyalogosforgalom és a villamossínek konfliktusa is rendezésre kerül, készülnek új kerékpáros sávok is. Az ezeket részletesen bemutató kép alapján működőképes lesz az új rendszer, a puding próbája azonban az evés, meglátjuk majd élőben. Új utcabútorok, kis víz- és zöldfelületek is készülnek.
A képeket nézegetve nem tudok továbbra sem szabadulni attól az érzésemtől, hogy ez így önmagában kevés lesz ahhoz, hogy döntően megváltoztassa a mai tér szedett-vetett arculatát. Az jut róla az eszembe, mikor valaki építész nélkül építi a családi házát, majd később újra átépíti, továbbra is mellőzve a külső tanácsokat, és az új eredmény mindössze máshogy lesz rendezetlen. A Széll Kálmán tér trendi ruhába csomagolva, a kereskedelmi funkciókat új helyre téve, bontással és építéssel, a közlekedési viszonyok némi ésszerűsítésével lényegét tekinve marad majd, ami volt, a jól megszokott, kicsit balkáni Moszkva tér. Egy évtized elég lesz ahhoz, hogy ez a – mind stiláris, mind anyagi értelemben – olcsó építészeti eszközöket használó felújítás elavuljon.
