Nézzük csak, hogy volt eddig: 1990-ben főpolgármesteri programot dolgoztak ki, ami Budapest lehetséges fejlődési irányát a Duna menti területeken jelölte ki, 1994-ben pedig általános rendezési terv határozott arról, hogy a Duna mente fontos, de mellette további fejlesztési zónákat is meghatároztak a belső, az átmeneti, a külső és a hegyvidéki területeken. 1997-ben keretszabályozás született, ami a Duna mentén 30 méter széles zöld sávot írt elő a város határain belül, hogy a későbbi fejlesztések ne csúszhassanak rá a vízre, maradjon a vízparton egy zöldfolyosó. 2003-ban elfogadtak egy városfejlesztési koncepciót, ami olyan területeken jelölt ki projekttérségeket a városban – Óbudán és Észak-Csepelen –, ahol az alkotók szerint elsőként lenne kívánatos bármi megvalósuló fejlesztés. Ezek után azért 2005-től született egy újabb koncepció, Podmaniczky-terv néven, amit 2013-ig terveztek megvalósítani. Ez a program nem meglepő módon a közútfejlesztésre, a tömegközlekedés fejlesztésére, a logisztikai és tudásvárosi funkciók erősítésére fektette a hangsúlyt és megállapította, hogy a fővárosban élők életfeltételeinek, illetve lakókörülményeinek javításához elengedhetetlen lenne a leromlott városnegyedek újjáélesztése, a rozsdaövezetek felszámolása, újraértékelése.
Hogy ezekből a hangzatos nevű programokból mi valósult meg, nagyjából tudjuk. A teljesség igénye nélkül ami így hirtelen eszembe jut: a Duna mentén a magánkézbe került Kopaszi gát, a XIII. kerületben a hangzatos Marina part. A Rómain is vannak új társasházak, a Gázgyár területén a Graphisoft park, és átépítették a Ferencváros és a Józsefváros egyes részeit. A tömegközlekedést kell talán a legkevésbé ecsetelni, arról mindenkinek megvan a véleménye, és nagyjából ismert a BKV anyagi helyzete is. A következő hétéves EU-s pénzekre nagy ívű tervekkel pályázunk.
Mindemellett megmondom őszintén, nem tudom, miért kell mindig új fejlesztési terveket írni. A főváros adottságai nem változnak meg semmilyen kormányváltástól, 1990 óta tehát nyugodtan le lehetett volna fektetni, merre fejlődjünk tovább. Az kétségtelen, hogy átfogó program nélkül nem érdemes belevágni semmibe, mert abból jó nem születhet, először gondolkozzunk, Béláim, utána toljuk arrébb azt a kocsmát. Egy város sorsát nem döntheti el semmilyen politikai irány, tehát teljesen felesleges minden kormányváltáskor új tervet írni. És ha már így szóba került, még egy dolog: ha működne 23 éve egy szakmai tagokból álló, felelős testület a Fővárosi Önkormányzatnál, aki a témáért felel, valószínűleg előrébb tartanánk.
