Érdekes párbeszéd bontakozott ki a Budapest Új Városfejlesztési Koncepciójáról szóló műhelybeszélgetésen. A hozzászólók érezhetően jobbító szándékkal tettek észrevételeket, de megfigyelhető volt, hogy köztük és a dokumentum szerzői között nem volt teljes az összhang. Legtöbben azt észrevételezték, hogy az anyag túl terjengős (a megfogalmazott, elérendő célok 17 különálló fejezetbe lettek szerkesztve), és javasolták, hogy vonjanak össze részeket. Volt, aki a víziót hiányolta, amivel többen is egyetértettek. Azzal érveltek, hogy ha nincs egy karakteres, világos mondattal megfogalmazott cél, akkor nehéz lesz elérni, hogy a dokumentum mögé felsorakozzanak a várospolitikusok, a szakmabeliek és a civilek. A volt budapesti főépítész, Schneller István buzdította utódját, hogy az anyagba konkrétumokat is tegyenek bele, hiszen az építési törvény tavalyi módosítása miatt a főváros kezében kevesebb jogkör maradt, mint eddig, de ha minden le van írva, akkor nagyobb az esély a megvalósulásra. Egy fővárosi háttérintézmény korábbi vezetője is azért aggódott, hogy az elkészült anyag konkrét fejlesztések megnevezése és határidők kijelölése híján bekerül majd a fiókba, ahonnan sosem kerül elő, és úgy jár a mostani koncepció is, mint az elődei.
Finta Sándor mostani budapesti főépítész és kollégái rendre válaszoltak a felvetésekre. Jelezték, hogy a koncepciónak nem feladata a konkrét fejlesztések megnevezése, azokat a mostani dokumentum alapján 2014-ig elkészülő településszerkezeti terv fogja tartalmazni. A határidőkkel kapcsolatban jelezték, hogy a szöveg monitoring rendszer felállítását javasolja, ami kijelöli, melyik fejlesztési irány megvalósulását milyen időközönként kell ellenőrizni a későbbiekben. A legérdekesebb reakció az volt, amikor közölték, éppen nem olyan anyagot szerettek volna készíteni, ami hangzatos jelmondatokkal operál, mint például hogy legyen Budapest az új Brüsszel, vagy legalább a térség fővárosa. Azzal érveltek, hogy olyan hosszú távú irányokat kívánnak kijelölni, amik a város környezeti, társadalmi, gazdasági adottságaira alapoznak, magyarul a valóságot bontják ki. A politika feladata lesz a későbbiekben, hogy a jövőbeli döntéseiket a koncepcióban kitűzött célok érdekében meghozzák.