Érdekes párbeszéd bontakozott ki a Budapest Új Városfejlesztési Koncepciójáról szóló műhelybeszélgetésen. A hozzászólók érezhetően jobbító szándékkal tettek észrevételeket, de megfigyelhető volt, hogy köztük és a dokumentum szerzői között nem volt teljes az összhang. Legtöbben azt észrevételezték, hogy az anyag túl terjengős (a megfogalmazott, elérendő célok 17 különálló fejezetbe lettek szerkesztve), és javasolták, hogy vonjanak össze részeket. Volt, aki a víziót hiányolta, amivel többen is egyetértettek. Azzal érveltek, hogy ha nincs egy karakteres, világos mondattal megfogalmazott cél, akkor nehéz lesz elérni, hogy a dokumentum mögé felsorakozzanak a várospolitikusok, a szakmabeliek és a civilek. A volt budapesti főépítész, Schneller István buzdította utódját, hogy az anyagba konkrétumokat is tegyenek bele, hiszen az építési törvény tavalyi módosítása miatt a főváros kezében kevesebb jogkör maradt, mint eddig, de ha minden le van írva, akkor nagyobb az esély a megvalósulásra. Egy fővárosi háttérintézmény korábbi vezetője is azért aggódott, hogy az elkészült anyag konkrét fejlesztések megnevezése és határidők kijelölése híján bekerül majd a fiókba, ahonnan sosem kerül elő, és úgy jár a mostani koncepció is, mint az elődei.
Finta Sándor mostani budapesti főépítész és kollégái rendre válaszoltak a felvetésekre. Jelezték, hogy a koncepciónak nem feladata a konkrét fejlesztések megnevezése, azokat a mostani dokumentum alapján 2014-ig elkészülő településszerkezeti terv fogja tartalmazni. A határidőkkel kapcsolatban jelezték, hogy a szöveg monitoring rendszer felállítását javasolja, ami kijelöli, melyik fejlesztési irány megvalósulását milyen időközönként kell ellenőrizni a későbbiekben. A legérdekesebb reakció az volt, amikor közölték, éppen nem olyan anyagot szerettek volna készíteni, ami hangzatos jelmondatokkal operál, mint például hogy legyen Budapest az új Brüsszel, vagy legalább a térség fővárosa. Azzal érveltek, hogy olyan hosszú távú irányokat kívánnak kijelölni, amik a város környezeti, társadalmi, gazdasági adottságaira alapoznak, magyarul a valóságot bontják ki. A politika feladata lesz a későbbiekben, hogy a jövőbeli döntéseiket a koncepcióban kitűzött célok érdekében meghozzák.
Hogy mik ezek az irányok, amik a különböző tervezői és szakértői csoportok, összesen mintegy 50 fő bevonásával készült dokumentumban szerepelnek? Csupa olyan, amivel feltehetően mindenki egyetért: Budapest legyen az európai városhálózat erős tagja (ma messze nem az, szemben mondjuk Béccsel, vagy az egyre jobb pozícióba kerülő Pozsonnyal), a városi környezet legyen harmonikus és sokszínű egyszerre, a város gazdasági tevékenysége legyen érték- és tudásalapú és fenntartható, és persze harmonikus együttélés mellett legyen egyre jobb az életminőség. A fenti célokat bontották részekre, így jött ki az említett 17 elérendő cél. Ezeket is felsorolom a teljesség kedvéért:
A kezdeményező városfejlesztés, a partnerség (a jövő közös tervezése a térségben és országosan), az egységes Budapest, Budapest nemzetközi és európai szerepkörének erősítése, az egészséges környezeti feltételek megteremtése, a klímavédelem és hatékony energiafelhasználás, az egyedi városkarakter értékalapú megőrzése és fejlesztése, a Dunával együtt élő város, a kompakt város (hatékony és kiegyensúlyozott városszerkezet), a barnamezős területek, mint a városfejlesztés célterületei (barnamezőnek hívják az elhagyott, volt ipari zónákat), az intelligens mobilitás, a tudás-, készség- és zöldalapú gazdaságfejlesztés, az önfenntartó városgazdálkodási rendszer, a kulturális sokszínűség megőrzése és fejlesztése, a humán szolgáltatások optimalizálása, az igényekhez igazodó, rugalmas lakásstruktúra megteremtése (például a szabad munkavállalást segítő, olcsó önkormányzati bérlakásrendszer) és az efogadó, támogató és aktív társadalom.
Tudom, hogy ezek most hangzatos szavaknak tűnnek csupán, és sokakban hiányérzetet okoz, hogy akkor most ez alapján lesz-e híd itt és ott, mi lesz a rakpartokkal, hol lesznek zöldterületek, parkolók, és egyáltalán, mi lesz Budapesttel. De bízzunk abban, hogy a fentiek (amiket a fejlesztési koncepció elemzésekkel és statisztikákkal megtámogatva 200 oldalon fejteget), valóban irányt mutatnak. Várjuk meg a településszerkezeti tervet, akkor lesz miről részletesen beszélni.
Addig igyekszem utánajárni, milyen lehetősége van civileknek, hogy érdemben beleszóljanak Budapest jövőjébe.
