Mi a jobb: a könnyűszerkezetes vagy a téglaház?

Pár szempontot érdemes tudni, mielőtt döntenénk.

Bár manapság nem szárnyal az építőipar, azért mégis vannak, akik éppen házépítés előtt állnak, nekik jó lehet tudni pár szempontot a falazóanyag kiválasztása előtt, ami alapján választani tudnak. Igen elterjedt tévhit, hogy a fal anyagának kiválasztása döntően befolyásolja az épület bekerülési költségét, sokan leginkább ezt a szempontot tartják szem előtt, pedig a falak bekerülési költsége a kulcsrakész állapot árának mindössze kb. 20 százalékát teszi ki. A választott burkolatok, beépített bútorok, a gépészet, a villanyszerelés, a pince léte vagy nem léte összességében sokkal nagyobb súllyal nyomnak a latban. Aki az árakat alacsonyan akarja tartani, annak érdemes minden egyes tételnél mérlegelnie, mire ugyanis összeadódik a mediterrán csempe felára a szekrénybe beépített hűtőével és egy-egy korszerűnek gondolt energiatakarékos fűtési megoldással, igencsak meg lehet lepődni.

De maradjunk cikkünk tárgyánál, a falaknál. A különböző technológiák összehasonlításánál leginkább a hőátbocsátási érték a meghatározó a gazdaságos fenntartás érdekében, emellett a hőtároló képesség is fontos a fűtési megoldás kiválasztásához.

A könnyűszerkezetes falak hőszigetelő értéke a szigetelés vastagságától függően 0,1–0,2 is lehet (a hőátbocsátási tényező jele U, mértékegysége W/m2K, minél kisebb az érték, annál jobb), de hőtároló képességgel ezek a szerkezetek csak nagyon korlátozott mértékben bírnak. A jelentős hőszigetelés lassítja a falon keresztül történő hőközlést, de nem állítja meg, ha nincs hőtároló tömeg, amit felfűtünk, bizony olyan fűtésrendszerre van szükség, ami folyamatosan fűt, még ha takarékon is. A könnyűszerkezetes házak minősége erősen függ a kivitelezőtől, sokfajta rétegrendből lehet választani, és eltérőek lehetnek a beépített anyagok is. Egy megfelelően fóliázott és hőszigetelt falszerkezet, födém, padló és tető a korszerű nyílászárókkal körbeveszi a házat, szinte teljes hőhídmentességet lehet elérni, a várható fűtési igény számolható. 20 centiméteres hőszigetelés esetén (padlóban is fontos!) a várható U érték 0,2 körül lesz, amivel az épület energetikai besorolása már „A” kategóriás, ami alacsony fűtésszámlát jelent. (A hőtárolási tulajdonság tehát nem hat ki az energiaigényre, csak a fűtés ciklikusságában játszik szerepet. Ha van hőtárolás, elég ritkábban bekapcsolni a fűtést, de akkor aztán mennie kell, hogy a falakat felfűtse.) Harminc centiméterig érdemes a hőszigetelésre beruházni, de aki nem akar passzív házat, és beéri egy alacsony fogyasztású épülettel, annak e felett szinte felesleges. A jól megépített könnyűszerkezetes épület várható élettartama éppolyan hosszú lehet, mint nálunk hagyományosabbnak számító anyagokból épülő társaiké.

A ma épülő házak többsége vázkerámiából épül, azaz levegőcellákkal sűrűn felosztott, kiégetett agyag falazóblokkokból. Az ebből készülő falak jellemző vastagsága 38, illetve 44 centiméter, az előbbire érdemes kiegészítő hőszigetelést tenni. A vázkerámiás falak előnye, hogy minden részletre kiterjedő megoldásokat kínál a gyártó, a 44-es fal hőátbocsátási tényezője is kedvező (0,34), a nyomószilárdság is nagy, bírja az esetleges nedvesedést, és aki nem szereti, ha a házfalat kopogtatva üreges hangot hall, annak mindenképpen jó választás egy ilyen vakolt fal. A kerámia nagy súlya miatt hőtároló tulajdonsággal is számolhatunk, tehát az sem tragédia, ha rövidebb időre leáll a fűtési rendszer, a falak tartják a meleget. Arra mindenképpen érdemes figyelni, hogy ez a hőátbocsátási érték rosszabb, mint egy húszcentis hőszigeteléssel bíró könnyűszerkezetes házé (bár még mindig nagyon jónak számít), tehát akár erre a falra is megtérül a kiegészítő hőszigetelés.

A pórusbeton falazóelemek bizonyos szempontból a fenti kettő kompromisszumának tekinthetők. Alacsony súlyukhoz jó nyomószilárdság és kedvező hőátbocsátási érték társul (kétcentis hőszigetelő vakolattal egy 37,5 centis falé 0,31). Bár alacsony a súlya, de némi hőtároló képessége is van.

A gerendaházak a hőszigetelő érték szempontjából nagyon eltérőek lehetnek. Mindenképpen nézzük meg, hogy a szerkezetbe hány centiméter hőszigetelést ajánl a gyártó cég. A hőszigeteléstől befelé eső tömör fa szerkezetnek van hőtároló tulajdonsága. (Mivel a fa fajhője igen magas, a kisebb súly ellenére közel annyi hőt képes felvenni, mint egy ugyanolyan vastag tömör tégla- vagy betonfal.) A hőszigetelésen kívül eső gerendázat kintről lehet nagyon szép, de közvetlenül nem vesz részt a fal hőtárolásában.

Aki betonból építkezik, annak kb. 15 centiméteres teherhordó falára és vasbeton tetőjére kívülről kell a 20-30- centi vastag hőszigetelést feltenni. A beton jó hőtároló.

A fenti szempontokat érdemes tudni a választás előtt. Sokaknak ezeknél fontosabb az érzés, hogy „erős falakból” legyen az épület, és e szerint döntenek. Ebbe most részletesebben nem mennék bele, legyen elég annyi, hogy egy földrengést könnyebben átvészel egy olyan épület, ami képes a mozgást felvenni, mint ami nem, a betörő pedig úgysem a falon keresztül jön be, és nem is ott távozik. A lakóház elsősorban élettér, és ezt az igényt a fenti technológiák (a földházakról korábban már írtam, itt és itt elérhetőek) mindegyike kielégíti.