1938 óta önálló közigazgatási egység a XIII. kerület, ahol megalapítása óta tudatos városfejlesztés folyik. Az összehangolt, végiggondolt beruházásoknak köszönhetően a kerület mára fontos szerepet tölt be Budapest életében: az Árpád híd környezetéhez a közintézmények és utazás miatt járunk, a Váci út mentén mára nemzetközileg ismert irodabulvár alakult ki, a városrész déli része pedig közkedvelt lakóhely, ami a válságban is megőrizte vonzerejét. A budapesti irodaépítések 30-40 százaléka a kerületben valósul meg, az utóbbi négy évben 8800 lakást építettek, ami a fővárosi építkezések 22 százaléka. A beköltözők jellemzően fiatalok. A kerület autó- és bútorkereskedelmi központ, összesen 17 ezer társas és 5600 egyéni vállalkozás van itt, bankok és biztosítók választják székhelyül, a fentieknek köszönhetően a 107 ezer lakosú kerületben több mint 80 ezer munkahely van.
Hogy miért írom meg mindezt? Bár jó a viszonyom a kerület főépítészével, aki meghívott a kiállítás bemutatójára, ez még nem lett volna elég ahhoz, hogy hírt adjak az eseményről. A kiállítást viszont valóban izgalmasnak találtam. Bár a polgármesteri hivatal épületétől két megvalósult templomon keresztül a lakótelepekig, bérlakásokig, irodaházakig és középületekig terjedő anyag első ránézésre igen száraz, mégis sajátos lenyomata egy szakmai gondolatmenet mentén építkező munkának. Talán a kerületben van a legtöbb vitatott új épület, a Lehel csarnoktól a Duna Plazáig, vannak eltúlzott léptékű lakótelepek, és jobban sikerültek (mint például a Béke-Tatai utcai), mára nincs komoly hírértéke annak sem, hogy a KISZ KB-nek milyen irodaháza épült 1977-ben. De az egész együtt erősen meghatározza a Főváros látképét és életét, például az 1967-ben átadott Társadalombiztosítási Főigazgatóság épülete máig Budapest második legmagasabb háza, az 1940-ben elkészült Pozsonyi úti református templom nélkül mára elképzelhetetlen a Duna-parti látkép, és Finta József rendőrpalotája mellett sem lehet szó nélkül elmenni.
Egy szó, mint száz: modern, szocreál és posztmodern épületek keverednek itt magas színvonalú kortárs épületekkel, és a kiállítást végignézve feltűnő a szakmai színvonal folytonossága. 1938-tól 2013-ig megélt pár korszakot Angyalföld, akit érdekel ez az évekre lebontott sztori, ingyen megtekintheti a kiállítást május 31-éig a Városház Galériában.
