Makovecz Imre egy hónappal az előtt hagyott itt minket, hogy ez a blog elindult volna, több írásban is megemlékeztem róla. A Kós Károly Egyesülés Vándoriskoláját elvégezve nekem is megadatott a szerencse, hogy ismerhettem őt, sőt tanulhattam nála – az építészet mellett emberséget és többek között emberismeretet, a közélet iránti nyitottság fontosságát –, ezért számomra is különösen fontos a hír, hogy emlékhelyet kívánnak létesíteni a Mesternek.
A pályázatot kiíró Makó Város Fejlődéséért Közalapítvány köztéri emlékhelyben gondolkozik, a helyszínt félig rábízták a pályázókra (a Hagymatikum mellett megvalósult parkban választani lehet a felajánlott lehetőségek közül) és semmi konkrét elvárásuk nincs, egyedül azt kötötték ki, hogy az „alkotásnak illeszkednie kell az épített és természeti környezethez, méltónak kell lennie Makovecz Imre szellemiségéhez, értékrendjéhez”. Időtálló kompozíciót szeretnének a szó szellemi és fizikai értelmében egyaránt, ami lehet realisztikus és nonfiguratív egyaránt. A kiírásban hangsúlyozzák, hogy a beadott műben szívesen látnának olyan, a Makovecz-életműben megjelenő szimbólumokat, mint a kettős spirál, vagy az életfa.
A pályázat szövege Makovecz munkásságáról így fogalmaz: „ meghatározója a magyar lélek szellemisége mint ősforrás, és az ebből táplálkozó, a magyar népi építészet és az egyetemes építészet közötti kapcsolat egységének megteremtése. A folytonos útkeresés föld és ég között.”
A feladat tekintélyes, hiszen ez az első ilyen alkalom. Makovecz jelentőségét az utókornak még fel kell dolgoznia, építészetének általánosan elfogadott értelmezésével még adós a hazai szakma. Közéleti tevékenysége – politikai hovatartozástól függően – gyakran állt viták kereszttüzében, pedig emberi hozzáállása politikai oldalak feletti példaképpé teszi őt. Nem lesz könnyű dolga azoknak a pályázóknak, akik megpróbálják kompozíciójukkal megjeleníteni „Makovecz Imre szakmai és emberi nagyságát”. A jól eltalált emlékhelyek (mert biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az egyetlen) segíthetnek a fenti értelmezésben, segíthetnek rácsodálkozni egy köztünk élt, magyar és világraszóló jelentőségű emberre, egy építészre, aki nem ment senki után, és akinek egyszerre több forrásból merítő sajátos alkotómunkája képes volt nehezen megérthető, de határozott és egyéni utat kijelölni a magyar építészet számára.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!