Pedig akit tényleg meg kellene becsülni, az nem más, mint az építész. Hiszen ő az, aki realitásérzékével és gyakorlatával segíthet abban, hogy felesleges pénzszórás nélkül házhoz jussunk, vagy meglévő épületünket optimalizáljuk. Elég egy papíron aprónak tűnő rossz döntés, és borul a családi költségvetés, nem egyszer akár a családi béke, és ahelyett, hogy a vágyott épület egyben tartana minket, éppen hogy képes szétválasztani. Nem egy ilyen történetet hallottam már.
Engem szerencsére eddig építészként elkerültek az ilyen rossz ízű történetek. Pedig lehet, hogy nem sokon múlt: az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 2008-ig teljesen önállóan összesen két család számára terveztem időközben megvalósult házat, a többi tervem papíron maradt. Ez a két család pedig elégedett, legalábbis nekem ezt mondták, és amilyen kedvesen fogadtak a házukban, el is hiszem nekik. A többi tervem azonban nem véletlenül maradt papíron. Makovecz-tanítványként tele voltam formai ötletekkel, kihívással is felérő szerkezeti elképzelésekkel. Ezek szükségességéről és szépségéről meg tudtam győzni megrendelőimet is, az időközben beköszöntött pénzügyi válság azonban nem kedvezett a formabontó megoldásoknak, az építkezéseket halasztották.
És most jön a történetnek az a része, amiről igazán írni szeretnék. Az azóta eltelt pár év ugyanis nem múlt el nyomtalanul. Most – saját házunkat is beleértve – összesen öt megbízásom van. Négy meglévő épület átalakítása, bővítése, korszerűsítése, és egy teljesen új építése. Az igények – megint csak beleértve saját családunkat is – azonban mintha megváltoztak volna. Szerényebb keretekből, mértéktartó, egyszerű megoldásokat kérnek. Ilyet terveztem végül magunknak is, és ilyet kérnek mások is. Ezekre, nehezen bár, de megvan a fedezet, végiggondoltabb vállalásokkal valósítják meg őket, mint ami korábban jellemző volt.
Egyszerű, négyzetes alaprajzú helyiségek és épület. Egyszerű nyeregtető, amiről valóban lefolyik a víz. Egyszerű anyagok, ízléssel összeválogatva. Legtöbbször elég egy konyha-étkező-nappali tér, és két szoba. Esetleg három. Nem kellenek túl nagy terek, hiszen azokat ki is kell fűteni. Jó elrendezéssel a kisebb is képes nagyobb lenni. A recept nem bonyolult, és a tervezés eredményét valóban meg is lehet építeni. Ha az lett a válság hozadéka, hogy ezt – engem is beleértve – megértettük, akkor megérte az a pár nehezebb év. Túlzásokra már szinte sehol nincsen pénz, mértéktartó, tisztességes életre azért sokkal inkább.
