Vörösmarty tér, Váci utca, Vásárcsarnok, Bálna, ezek mostantól összetartoznak – sorolja a megnyílt épület alagsori szintjén lévő régiség- és apátsági italbolt tulajdonosa. 50 buszt befogadni képes parkoló van oldalt, ide szervezik a turistákat, tavasztól hajókkal is hozzák majd őket. Hétvégenként gyermekprogramok vannak, be fog ez indulni, bizakodik. Miközben hallgatom, és persze drukkolok neki, azért mocorog bennem a kétely, vajon hogyan fog működni ez a színvonalas épület kis hazánkban. A nyitásra kihelyezett, túlzásba vitt fehér lufifelhőtől alig látok, csak azért tudom, hogy szép terek vannak a fejem felett, mert korábban jártam itt. Nem erőltetem a témát, végigmegyek az utazóbőrönd-árus, a kézműves sörök, a bigyóbolt és az egyelőre üres helyiségek előtt, majd kimegyek az egyelőre félreértett plázának tűnő épületből. A fejrésznél jöttem be, dél felől, ahol – stílszerűen – a Jónás névre hallgató söröző is található, de a vonakodó prófétával ellentétben az ellentétes oldali nyíláson távoztam. Az épület megközelítése persze fordítva könnyebb lett volna, mert a Soroksári úton sétálva jócskán túl kell menni a házon, mire zebrát talál az ember, de kíváncsi voltam, hogyan működik a forma most, hogy megnyílt a ház a tömegek előtt.
Nos, ahogy említettem, a megközelítés eme módja nehézkes volt, a belül egy folyosós háznak pedig tök mindegy, melyik végén érkezel. Aki észak felől jön, az menjen be onnan, aztán ne magyarázzon sokat a nagyítás szerepéről az építészetben. Nem tudni, a tervező végiggondolta-e, hogy a partra vetett halforma feje miért dél felé van, azaz miért itt jelölte ki a fő hangsúlyt, ahogy azt sem, hogy milyen funkciókra tervezték az eredeti koncepciót. Annyi biztos, hogy a megépült forma kívülről jól hozza a vízzel, hullámmal, hallal-bálnával való asszociációt, érezhető, hogy a folyékony Dunához valahogy köze van. Érteni persze nem lehet, de felkelti az érdeklődést. Mégsem biztos, hogy ez önmagában elég lesz a későbbi sikerhez.
A megépült és végre átadott koncepciót ugyanis Budapest Eiffel tornyának nevezni erős túlzás. Ez a ház nem több és nem kevesebb, mint egy formailag attraktív üvegfedés a két Közraktár épület között lévő passzázs felett. Hasonló esztétikai és műszaki színvonalú épületekkel tele a padlás világszerte, csak ezért valószínűleg nem fog idejönni egyetlen turista sem. Már csak léptéke miatt sem lehet Budapest szimbóluma – nem is feltűnő – és éppen ez lehet a boltos által emlegetett, tervezett hasznosítás bökkenője. Az idegenforgalmat kiszolgáló kereskedelem, kulturális programokkal kiegészítve elsőre életképes döntésnek hangzik, mégsem garantált a siker. A fenti funkciót inkább tudnám elképzelni a nemsokára elkészülő Várkert Bazárban, ami tökéletes hely lesz a budapesti turizmus Mekkájának számító királyi palota bejárataként. A Közgáz főépülete mögötti Duna-part szakasz lélektanilag egyelőre kiesik a városból (Milleniumváros ide vagy oda) és erős kérdés, hogy ezen változtathat-e egy tetszetős és szokatlan forma. Turisták helyett elsősorban minket, városlakókat kellene idecsábítani ételekkel-italokkal, könnyed kikapcsolódási lehetőséggel. C.E.T. néven, Duna-parti kötetlen kulthelyként talán lehetne benne fantázia, és a turista is átjönne a Kazinczy utcából, hogy megnézze, milyen az, amikor Közép-Európa valóban menő.
