Csődöt mondott az organikus szemlélet?

Úgy hallani, lassan vonul ki az egyetem Piliscsabáról.

Azért a kérdés így feltéve inkább provokatív, mint tényszerű. Ráadásul a Pázmány épületeinek sorsára sem kaphatunk ebben az irányban jó választ. Mert mi is történt az ország (tavalyig) egyetlen egyetemi nagyközségében? A volt szovjet laktanya épületeit a rendszerváltás után – többek között Makovecz Imre ötlete nyomán – egyenként áttervezték, és újabbakkal egészítették ki, hogy a terület be tudja fogadni az újonnan induló katolikus egyetem bölcsészkarát. A munkában több organikus építész is részt vett, a végeredmény pedig egy szakmailag elég vegyesen megítélhető, önmagával sem harmonikus épületcsoport lett.

Ezek között van művészi szempontból kiemelkedő értékű munka (Makovecz Stephaneuma) és van köztük vitatható megoldás is. Egyenként azért mindegyik kedvelhető, jó szándékú épület, de együtt nekem kicsit tömény az összhatás. Mindig zavart, hogy egy összetartó alkotó közösség – ráadásul közös értékrenddel – miért nem tudott hasonló épületeket létrehozni? A kérdésre ma sem tudom a választ, de a campus sorsa nem ezen múlt.

A problémát több tényező együttes hatása okozza: ezek a házak használati értéküket tekintve valószínűleg nem tudnak naprakész választ adni egy mai egyetem számára.

Az egyedi stílus miatt drága lehet az épületek karbantartása, de ennél is nagyobb baj, hogy az egymástól elszórtan telepített, külön épületek a lehető legkedvezőtlenebbek hőtechnikai szempontból. Ha sok a lehűlő felület, drága a fűtés, gazdaságtalan a működtetés. A rendszerváltás után épült házak feltehetően nincsenek túlzottan hőszigetelve.

Budapesttől huszonöt kilométerre van a campus, ami vonattal, autóval, busszal ugyan megközelíthető, de akkor is ki kell mondani, az ide járó egyetemisták ingázni kénytelenek. Ez nem teszi éppen vonzóvá, versenyképessé az egyetemet vetélytársaival szemben.

Piliscsaba és a Pázmány a mai napig nem talált egymásra. Az egyetemistáknak épített kollégiumok lakói és a helyiek még kocsmában sem nagyon találkoznak, az egyetemi programok a helyiek számára nem ismertek. Így az egyelőre alvótelepülésként működő, szép, de amúgy ingerszegény közeg sem túl inspiratív az itt tanulók számára.

Valószínűleg a fentiek együttesen okozhatják a lassú kivonulást. Nem tudom, mi az egyetem terve a campusszal, feltehetően szerveznek majd ide képzéseket a jövőben is, de az épületek kihasználtsági foka úgy tűnik, már nem lesz a régi. Ha pedig tényleg elmennek, a településnek biztosan rosszat fog tenni a sok üres épület.

És hogy fenti provokatív kérdésemre is megpróbáljak választ adni: nem az organikus szemlélet mondott csődöt, inkább a praktikus szempontok nem lettek eléggé kielemezve a döntés előtt. Igaz, ezek nélkül nem is érdemes építészetet csinálni, organikust sem, mert aztán nézhetünk szembe a következményekkel.