Éppen a napokban jött haza Dublinban dolgozó barátom, aki elismerően szólt az itthoni hangulatról. Már a Liszt Ferenc repülőtéren imponált neki az egységes színű taxisor, és a kiszámítható tarifa. Ezt követően pedig nemcsak a jóleső meleg játszott közre abban, hogy a városba érkezve idén először végre igazán jól érezte magát. Szerinte Dublin sehol sincs a mai Budapesthez képest, ami nagyvonalúbb, izgalmasabb, sokszínűbb, és tele van élettel. „Az arcok is megváltoztak, nem ilyenre emlékeztem” – mondta, ahogy a Belvárosban sétáltunk. A sorra megújult tereken keresztüláramló, dolga után siető, vagy csak egyszerűen szemlélődő, jókedvű tömegben feltűnően sok volt a fiatal.
Barátom ekkor még nem is látta az elkészült négyes metró tíz állomását, sétánk tényleg csak a Belvárosra szorítkozott. Ekkor gondoltam rá, hogy összeszedem, mik is történtek az elmúlt években Budapesten. Idén írtam már a fantasztikusan sikerült, nagyvonalú, felújított Kossuth térről, ahol évtizedek óta először látható a teljesen felújított Országház állvány nélkül, és amihez kapcsolódóan a szomszédos KIM épületét is visszaállították eredeti állapotába. Írtam az átszervezett Ferenciek teréről, a fentebb is említett 4-es metróról, amelyhez kapcsolódóan összesen 10 tér újulhatott meg. Fussunk csak végig ezeken is gyorsan, hiszen a megújult terek egyes városrészek életét teszik jobbá: Baross tér, II. János Pál pápa tér, Rákóczi tér, Kálvin tér, Fővám tér, Szent Gellért tér, Móricz Zsigmond körtér, Újbuda központ, Bikás park, Kelenföld.
A napokban adták át az Erzsébet tér megújult klubhelyiségét is, ami már 1500 fős nagyteremmel is rendelkezik, a helyszín pedig akár egyszerre három koncert lebonyolítására is alkalmas lett. A szomszédos Design Terminál rendbe tett műemléképülete kulturális központként működik. Elkészült az 1996-ban a világ száz legveszélyeztetettebb műemléke közé sorolt Várkert Bazár történelmi épületegyüttesének teljes rekonstrukciója is, erről külön írásban számolok majd be.
Megújult a Zeneakadémia, a Vigadó, a Ferencvárosban új stadion készül, ami kulturális központként is tud majd működni (jószerével csak a belső munkák vannak hátra). Átadták a józsefvárosi régi katonai tisztképző, a Ludovika Pollack Mihály által tervezett, régóta leromlottan álló klasszicista műemléképületét is, amiben az új Nemzeti Közszolgálati Egyetem kapott otthont. Új burkolatot kapott a Váci utca, de az utóbbi időknek köszönhetjük a Belváros új Fő utcája projektet is. Megújult az Olimpiai park, a Várban pedig a Dísz téri volt Honvédelmi Főparancsnokság épületének megmaradt részét is rendbe tették – amíg eldől, hogy mi lesz vele, addig sem csúfítja tovább a turisztikailag kiemelten fontos helyszínt. Új a Margit híd, a szigeten új a szökőkút, a közparkként funkcionáló terület több ponton rendbe tett téve.
Közben gőzerővel halad az 1998 óta félkészen álló Tüskecsarnok befejezése, a sportközpont nemsokára szintén kész. Végre használatba vehettük a Bálnát is, aminek az egész környezetét, a Nehru partot is rendbe tették. Dicsérendő és szimbolikus jelentőségű munka a ferencvárosi új zeneközpont, a Budapest Music Center régi értékeket tiszteletben tartó, mégis kortárs épülete, ahogy kiemelkedően jól sikerült a Bajcsy-Zsilinszky úti Eiffel-palota átalakítása is.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egészen biztosan maradtak ki dolgok a felsorolásból. Az utóbbi idők állami, Európai Uniós, céges, illetve magánpénzekből megvalósult fejlesztései áthangolták a magyar Fővárost, ami a nemzetközi sajtóban is egyre nagyobb figyelmet kap az összehangolt turisztikai kampánynak is köszönhetően. És akkor még nem tettünk említést az áthangolt tömegközlekedésről, a közútfejlesztésekről, az új kerékpáros utakról. Ehhez hasonló léptékű fejlődésnek igen régen örülhetett ez a város. Most már csak egy feladat van hátra: az új környezetben újult erővel folytassuk az ország fejlesztését, a kevésbé frekventált helyeken is.
