A káptalantóti piac inspirálta a milánói pavilont

Díszlettervező találta ki a vitatott koncepciót, kiakadtak az építészek.

„ engem bántanak, mert úgy gondoltam, két sámándob között legyen egy hordó, aminek bordáiban víz lüktet” – fogalmaz az építész szakmai párbeszéd fórumaként funkcionáló Építészfórum.hu szakmai portálon közzétett levelében Sárkány Sándor díszlettervező. „A káptalantóti piac inspirált, ahogy a pavilonok között emberek járnak-kelnek, termelők mutatják portékáikat, közben a porban népzenészek zenélnek” – vall levelében a pavilont ihlető személyes pillanatról. Világossá teszi, hogy nem gondol magára építészként: „ nem épületet terveztem, hanem egy díszletet, amiben az ország népzenei, gazdasági, komolyzenei, színházi, piaci stb. előadásait lehet megrendezni.” Egyértelműen Makovecz Imrére utalva védi magát a támadásoktól: „ nem értette a szakma anno azokat sem, akik úgy gondolták, hidat terveznek ég és föld között vagy egy megfordított hajóból tornyok állnak ki. Mindezt a világ közönsége nyitottan fogadta” – teszi hozzá Sárkány.

Sárkány Sándor mellett az építészfórumon megszólal a szakmai támadások kereszttüzébe került Ertsey Attila is, aki a pavilon megvalósításáért felelős építész szerepét vállalta magára. Ertsey világvégét vizionál, erre hivatkozva tartja jogosnak az által is amatőrnek nevezett pavilon tervet: „Az Alakor arról az élhető jövőről szól. Dadogva, bumfordian, amatőr módon, szakmaiatlanul. De szól. Én azt hiszem, megértettem valamit belőle, ezért vállaltam, hogy egy nem építésznek segítek. Mert ez a világ el fog pusztulni. Hamarabb, mint gondolnátok. S ami marad belőle, az nem stílusok, trendek, hanem valami, ami az életet menti át. Egy búzaföld egy sámándob közepén. Tök abszurd, nem?” – teszi fel levele bevezetőjében a kérdést.

A fent idézett leveleket azért írták az alkotók, mert tervük szakmai és civil fórumokon is kiverte a biztosítékot, komoly botrány lett abból, hogy nem a sokak által dicsért első helyezett, hanem a második terv valósul meg Milánóban. De legalább ilyen élesen ítélik el magát az ötletpályázatot is, ami nem megfelelő eljárás egy világkiállítási pavilon esetében. Az Alakor névre hallgató koncepcióról szóló, Szőcs Géza kormánybiztos által is felvállaltan egyszemélyes döntés után kibontakozó adok-kapokban a helyzet feloldására tett legérdekesebb javaslat Kalmár László építésztől érkezett, aki szintén az építészfórumon tette közzé levelét. Kalmár azt javasolja Sárkánynak: álljon el a pavilon megvalósításától. „ sokak nevében én kérem erre. Egy építész kollégám, Ertsey Attila érdekében is. Ha a fentieket elfogulatlanul végiggondolja, egyet kell értsen velem, mindenkinek ez a legjobb megoldás. A sámándobnak is, Önnek is. Ahogy mondtam, hiszek az emberi jóságban” – zárja szuggesztív levelét Kalmár László építész. (Ahogy mostanában szokás mondani: ha csak egy levelet olvas el a fentiek közül, ez legyen az. Kifejezetten élvezetes írás.) Kalmár felhívja a figyelmet arra, hogy Ertsey építészként, kamarai tagként a kamarai szabályzat szerint alá sem írhatja más tervét, emiatt akár fel is függeszthetik tevékenységét.

Bár nem láthatunk bele utólag a zsűrizésbe, ahol az Alakor második lett, mégis informatív erre vonatkozóan a Magyar Építész Kamara és a Magyar Építőművészek Szövetsége közös kiadott közleménye: „Döbbenten hallottuk a hírt, hogy a második díjas tervet kívánják megvalósítani, amit szakmai szervezeteink (MÉK, MÉSZ) képviselői sem a zsűrizés folyamán, sem a zsűrizés befejezése utáni, úgynevezett program előkészítésben nem támogattak.” A közleményben utalnak rá: a kiírt pályázatra „nem vonatkoztak a megszokott szabályok”, „a kiírás ugyanis kerülte a tervpályázatokról szóló kormányrendelet kifejezéseit”, segítségüket a zsűrizéshez ezért önként ajánlották fel. „Nagy érvelések mellett végül érvényesültek az építészeti szempontok, pontozással a Malom lett az 1. díjas” – fogalmaznak a közleményben.

A szakmai szervezetek és műhelyek tiltakozását is soroljuk fel röviden, érdekes látni, ahogy az általában összefogásra, együttes fellépésre képtelennek tartott, emiatt sokszor lebecsült szakma egyként sorakozott fel a kormánybiztosi döntés ellen. Elsőként a győri építészképzés oktatói ítélték el az eljárást, „ mely során ( ) Szőcs Géza kormánybiztos saját bevallása szerint egy személyben úgy döntött, hogy a szakmai zsűri által már a pályázat bírálata során is többszörösen megkérdőjelezett, ennek ellenére második díjjal jutalmazott terv reprezentálja hazánkat, hazánk építészetét Milánóban.” A Budapesti Műszaki Egyetem Építész Szakkollégiuma mint hallgatói-szakmai szervezet is állásfoglalást adott ki, ebben felhívták a figyelmet arra, hogy itt elsősorban nem esztétikai problémákat látnak, és nem gondolják, hogy „ a botrány bármely irányú kifutása pozitív eredményként lesz értékelhető, bármelyik pályamű épül is meg Milánóban.” Az építészhallgatók hiányolják a kamara korai, időben történő jelzését a visszásságokkal kapcsolatban, és Ertsey Attila felelősségére mutatnak rá, aki „rossz példát mutat ezzel az eljövendő generációknak, hiszen az építész nem eszköz bárkinek a kezében, önálló döntéssel bíró egyén, akinek vállalni kell a felelősséget a tervért, amiben részt vesz.”

A hallgatók után a BME Középtanszék oktatói szólaltak meg, elfogadhatónak nevezve, hogy a pályázatra nem csak építészeket hívtak meg, de határozottan tiltakozva „az ellen, hogy a megvalósításra szánt elképzelést jelen ismert formájában egyáltalán építészeti alkotásként definiálják.” Az egyetem építész-oktatói „giccsbe hajló építészeti paródiá”-nak nevezik az Alakort. A Dél-dunántúli Építész Kamara szerint „A Kormánybiztosnak joga van a zsűri döntésétől eltérni, azonban a szakmailag indokolatlanul, önkényesen megváltoztatott értéksorrend a szakma számára megalázó. Hiteltelenné teszi általánosságban is a pályázatokat, komoly feszültséget kelt az építész társadalomban. Szakmai legitimáció nélkül az eredmény megkérdőjelezhető, ennek nemzetközi közszemlére tétele Magyarország számára kulturális téren veszteséget jelent.”

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kara közösen is nyilatkozott, javasolva, hogy „a látványtervi pályázaton első díjas terv épüljön meg, ami méltó képviseletet biztosít hazánk számára a világkiállításon, s nemcsak tiszta helyzetet teremt, hanem megnyugvást is hoz az építész szakma számára.” A Kortárs Építészeti Központ állásfoglalása elítéli a „visszás szakmai eljárást”, a kiválasztott pavilon tervezett megjelenése véleményük szerint is „rendkívüli mértékben gyengítené a milánói magyar reprezentációt”. Végül a hat évtizedes hagyománnyal rendelkező, posztgraduális építészeti képzést nyújtó Mesteriskola is elfogadhatatlannak tartja a kialakult helyzetet és az Alakor névre hallgató pavilont is. Kiemelték: „a nyertes tervről leírt vélemények között csak dicsérő mondatok hangzanak el.”

Szőcs Géza sajtótájékoztatón többek között azzal indokolta döntését, hogy az első díjas terv megvalósíthatósága kétséges és drágább is lenne, mint az Alakor. Ezt az állítását később a pályázaton győztes tervezők cáfolták. Állásfoglalást adott ki a Carpathia Kft. is mint a pavilon tervezője és megvalósítója. Ők is azt állítják, hogy a szerintük is nagy népszerűségre szert tett, Malom nevű pályamű a rendelkezésre álló kétmilliárd forintból nem valósulhatna meg. Az ötletpályázatot időszűkével indokolják: „A rendelkezésre álló szűk időbeli keresztmetszet kizárta a tervpályázati megoldást. Emiatt is választottuk a látványötlet-pályázatot, amely lehetővé tette, hogy az építészi szakma mellett vizuális kultúrával és erővel rendelkező egyéb alkotók elképzelései is megfogalmazódjanak, képzőművészektől filmesekig vagy látványtervezőkig.”

A pavilon nemcsak az építészek tiltakozását váltotta ki: tiltakozó csoportok szerveződtek a Facebookon és aláírásgyűjtés is indult az Alakor pavilon ellen, amit eddig 2500-an írtak alá.