A kis falvak utolsó esélye

Néha egy hatalmas hintán múlik minden.

A bevezetőben említett kis falu a kalotaszegi Magyarvalkó, ami azért jobb helyzetben van hasonló méretű sorstársainál. Dombtetőn álló, híres templomának képét ugyanis még tán az is ismeri, aki nem járt Erdélyben. Ahogy híres Erdély egyik tömb magyarságának, Kalotaszegnek népművészete is. Ha másért nem, már emiatt is vonzó a környék a jellemzően magyarországi turisták számára.

Akik érkeznek is, szép számmal, de azért jöhetnének többen is, vélik a helyiek. Ennek a célnak az eléréséhez aztán jól jön akár a külső segítség. Magyarvalkónak szerencséje van, fenti érdemeinek köszönhetően ugyanis kialakult egy többnyire magyarországi fiatalokból álló baráti kör, rendszeresen visszajártak ide, majd tettekre is ragadtatták magukat.

Az MNO-n nemrég megjelent részletes beszámoló szerint Eplényi Anna tájépítész és Kardeván Lapis Gergely irodalomtörténész ötlete alapján és szellemi vezérletével megújították a templomdomb oldalában álló, régi alkotóházat és körülötte interaktív kertet alakítottak ki. A munkálatokhoz a Külügyminisztérium pályázatán nyertek némi pénzt, a kezdeti szellemi aktivitás pedig fizikaira is fordult. A fiatalok nemcsak kitalálták, de meg is valósították a hagyományőrző épület felújítását, a környező kertben pedig kisebb épített elemeket helyeztek el.

Mivel a kis alkotóházban dolgozott a múlt században többször Jékely Zoltán író-költőnk – akit ez a táj ihletett több műve megírására – a kertet tematikusan alakították ki: így jött létre a Jékely Zoltán Irodalmi Kert. Az irodalmi kert célja az, hogy a látogató számára átadja azt a szemléletet, amivel a költő nézte egykor az őt megihlető tájat. Ezt a sajátos utazást a múzeumként és a későbbiekben turistaszállásként működő alkotóházon kívül tájnéző padokkal, idézetekkel telerótt kopjafákkal, a kertet átszövő utakkal segítik elő. Itt minden Jékelyről és a faluról szól.

A legfőbb attrakciónak azonban egy tájba lengő, hatalmas hinta tűnik. A szerkezet két óriási fa közé lett felszerelve – a rögzítést sajátos bilincsekkel oldották meg, nem sértették vele a fákat. A többméteres láncra ülve messze lehet a táj fölé kilendülni – a semmihez nem fogható, intenzív érzést megismerték már a helyiek és a kert átadásán megforduló vendégek is.

Magyarvalkón az ide látogató fiatal tájépítész és irodalmár párosa számára a rendhagyó irodalmi kert több volt, mint játék. Maradandó, sajátos, a helyszínből merítő nyomot hagytak maguk után, amivel felhívták a figyelmet egy ember és az általa szeretett táj közti ihlető kapcsolatra. Az irodalmi kert és a kiállítás bárki számára látogatható, a költő idézetei elolvashatók, a hinta kipróbálható. Hogy a sajátos vállalkozás valóban hoz-e Magyarvalkó számára további hírnevet, csak remélni tudjuk, egy azonban biztos: minden helyiség előtt nyitva áll a lehetőség, hogy saját helytörténetét hívja segítségül jelenkori identitása elmélyítéséhez, a szélesebb figyelem felkeltéséhez.

A sikeresen megvalósult irodalmi kert projektet beválasztották a Velencei Biennálé magyar pavilonjának építészeti kiállítási anyagai közé, hiszen jól illeszkedik az idei témához, ami az építés ember- és közösségformáló erejét mutatja be. A velencei kiállítás június 7-étől november 23-áig látogatható, a kiállításnak köszönhetően már most messze földön híres magyarvalkói irodalmi kert pedig télen-nyáron várja az elmélyedni és hintázni vágyókat.