Végre elkészült a Madách tér felújítása. A belvárosi önkormányzat ötlete, miszerint felszámolják a város szívében működő parkolót, elnyerte a környéken élők és úgy általában mindenki tetszését. Kedves ötlet volt a tér rendezésére kiírt hallgatói ötletpályázat is, ezt követően azonban valami nagyon félrement.
A területre az építészhallgatók között kiírt tervezési pályázaton a lakosság tetszését nagy arányban elnyert koncepció, ami vízfelületet javasolt a tér közepére, nem valósult meg a folyamat során. (Akkor 1325-ből 808-an támogatták az ötletet.)
A pályázatot követően nem valamely konkrét pályázatot valósították meg, hanem a beérkezett ötleteket szabadon hasznosították. (Itt muszáj megjegyezni, az ehhez hasonló módszer és eredménye nemrégen a milánói pavilon ötletpályázatát követően is kiverte sokaknál a biztosítékot, és itt is úgy tűnik, hogy a nagy igyekezetben a fürdővízzel oda lett a gyerek is.) A több változatból „összeollózott” és megvalósított fejlesztés unalmas, inger- és ötletszegény lett, igaz, könnyen fenntartható. (A térre vízfelületet tervező, közönségszavazáson győztes hallgatókkal készített interjú itt olvasható. Őket nem kérdezték meg arról, hogy mi épüljön.)
A térre érkező ma a következő lehetőségek közül választhat:
1. átmegy a tér semmitmondó szürke flaszterén, dacolva a mindenkori időjárási körülményekkel, közben figyel a terepszínű, szürke kockákra, nehogy nekik menjen,
2. leül a napos vagy az árnyékos oldalon (az árnyékot a házak vetik) valamely mesterségesen kiemelt kis fűfelület szélén létesített padon, és jobb híján nézegeti a házakat,
3. élelmes hajléktalanként dacol az emelt magasságú ágyással és csak azért is, odafekszik a lejtős részre (lásd a képen),
4. nyári hőségben kivár és meglapul az árkádok alatt, majd középre szalad, amikor a térburkolatból enyhülést hozó vízgőz tör elő,
5. észre sem veszi, hogy itt lenne bármi lehetőség.
A Madách tér sajátos adottságait ennél sokrétűbben is ki lehetett volna bontani, ahogy tette ezt sok fiatal építészhallgató is a pályázaton. De nemcsak bennük lehetett volna remény, hogy történjen itt valami érdekes vagy értékes. Tele vagyunk menő tájépítészekkel, kreatív építészekkel, várostervezőkkel, csupa olyan emberrel, akik jó eséllyel többet kihozhattak volna ebből a feladatból, mint ami itt megvalósult. De ha túllépünk a szakmán, a Belvárosban működő civil kreatív műhelyek, alkotó csoportok agytrösztjei feltehetőleg mind jobb megoldással álltak volna elő, mint a minimális méretű, cikcakk zöldfelület elcsépelt ötlete és a maximális arányban leburkolt, fantáziátlan, sivár tér.
