Ahhoz, hogy építész legyen az ember, diplomát kell szereznie. Ezt tudja mindenki, de azt már kevésbé, micsoda trenírozáson esnek át az építészhallgatók: a diplomáig tartó évek során nem csak olyan kapcsolódó tudományokban kell jeleskedniük, mint például a matematika, vagy a mechanika, ábrázoló geometria, hanem emellett topon kell lenniük az épületek és építmények összes szerkezeteinek, lehetséges anyagainak ismeretében, és bizony rendszeresen helyt kell állniuk tervezési feladatokban is, kisebb léptéktől az egészen nagyig. Nem csoda, hogy az első években nem nagyon van magánéletük az időigényes képzés mellett, ahogy az sem, hogy mire megkapják a diplomát, joggal gondolják magukról, értenek valamihez.
Ezt követően, két év igazolt szakmai gyakorlat után kérhetik felvételüket a kamarába, innen számítanak igazi, önálló építésznek, aki aláírásával ellenjegyezheti egy épület tervét. Eddigre általában épületek tervezésének tucatjain vannak túl, rajzoltak már vázlattervet, engedélyezési tervet, kiviteli tervet. Indultak pályázatokon, egyedül vagy csoportosan, talán nyertek is. Ezen kívül jó esetben vezettek már építkezést, legalább tervezőként.
De csak ekkor indul az építész saját karrierje. Mire kamarai tag lesz, van mögötte legalább hét évnyi tudás. Önálló építészirodát alapít, vagy társul a barátaival, és megpróbálnak munkát, megbízást szerezni. Olyat, ahol a megrendelő nem gondolja, hogy ő jobban ért a házakhoz, mint az építész, és még fizetni is hajlandó a nem szabályozott, szabad árú tervekért.
Ahogy telnek az évek, egyre több épület kerül ki a fiatal építész keze alól. Tíz-tizenöt év múlva pedig, már deresedő halántékkal, sikerül egy, amire igazán büszke lesz: úgy érzi, összeállt a szellemi koncepció, szépen futnak a vonalak, jók a tömegek, a színek. Harmóniában van az épület, ami őszintén felvállalja funkcionális kapcsolatait. Nem akar régi épületnek látszani, mégis szépen illeszkedik a környezetébe.
Azt mondja ekkor: ez az! Most fogok benevezni a Média Építészeti Díjára, ezzel a jól sikerült házzal. Hátha, most az egyszer, a civilek is elismerik, hogy igen, ez jó lett.
