A döntésnek több oka volt. Első ezek közül, hogy házunk korábban épített része is könnyűszerkezetes megoldással készült. A másik, nem kevésbé fontos, hogy ezt tudtuk önerőből is elkészíteni, lévén édesapám ács, és magam is rendelkezem ezen a téren némi építői gyakorlattal.
A téma kapcsán azonban sokszor felmerülnek kérdések: valóban jó-e egy könnyűszerkezetes ház? Van-e olyan jó, mint „falazott” társai? Nem melegszik fel nyáron túlzottan?
A hőszigetelésről és a hőtárolásról korábban részletesen írtam, akit érdekel, itt találja meg. Most csak röviden ejtenék erről szót: a hőszigetelés elsősorban télen, a hőtárolás elsősorban nyáron fontos tényező. Hőt tárolni a nehéz anyagok tudnak, illetve az olyan magas fajhőjűek, mint a fa. A hőt tároló, nehéz falazat lassan veszi át a környezete hőmérsékletét, és ez pont jól jön nyáron, amikor kevésbé melegszik fel a ház. A régi épületek, amelyeknek fél méter körüli falai voltak, és igen kicsi ablakok, ajtók, képesek voltak egész szezonban ellenállni a kinti hidegnek, melegnek egyszerűen azzal, hogy lassan reagáltak: mire átmelegedett a fal, vége lett a nyárnak, mire lehűlt, vége a télnek.
A mai „falazott” házak hőtároló képessége a jóval kevesebb beépített anyag miatt jelentősen elmarad ettől. Ha nem fűtünk-hűtünk bennük, nemhogy hónapokat, legjobb esetben egy hetet képes ellenállni a szerkezet a külső hőhatásoknak. Ebből a szempontból tehát előnyben vannak ugyan könnyűszerkezetes társaikkal szemben, de kérdés, hogy ez az előny mennyit számít.
Nehezebb falat építeni nagyobb ökológiai lábnyommal jár: több anyagot kell a helyszínre szállítani – a helyben kitermelt agyagból készített vályogfal ez alól kivétel, erről és jogi feltételeiről is írtam korábban –, és a nehezebb szerkezetek miatt komolyabb alapozásra van szükség. A megépített nehéz szerkezeteket aztán télen fel is kell fűteni, amihez akármilyen fűtésrendszer nem elég. Ide nagyobb teljesítmény kell, egy bármilyen fűtőanyaggal működtetett komoly kazán, amelytől a meleget aztán el kell juttatni az egyes szobákba. Egy komplett fűtésrendszer további költségeket jelent.
Többéves tapasztalat alapján nem kevesebbet állítok, minthogy mindez a nagy tömeg és sok beruházási költség télen felesleges. Három tél óta mérem könnyűszerkezetes házunk elektromos fogyasztását – villanyról megy a világításon, a mosáson, a tévén kívül a főzés és a fűtés is, szóval az egész háztartás. Van a hangulat kedvéért szobakandalló, de nem szoktuk használni. A szobákban egyenként elhelyezett elektromos fűtőpanel dolgozik, kisebb szobában kisebb, nagyobban nagyobb teljesítménnyel.
A fogyasztás pedig kedvező, köszönhetően a falakban lévő hőszigetelésnek. A régi részen 19, az új részen 15 centiméter hőszigeteléssel mértem az adatokat, az új részen még nem készült el a 10 centis kiegészítő dryvit szigetelés. Egyéves ciklussal számolva a régi részen rezsicsökkentés nélkül volt 15 ezer forint a havi költség 33 négyzetméterre, három főre. Az idei télen a duplájára nőtt lakással együtt nem egészen nőtt duplájára a fogyasztás, annak ellenére hogy itt a falakban még csak 15 centis hőszigetelő réteg van.
Mosógépből, tűzhelyből nyilván ugyanúgy csak egyet használunk, de például egy újabb bojler megjelent a rendszerben, és így lesz a várható rezsink 25-30 ezer forint között. (Éves átalányt fizetünk, a pontos összeg később derül ki.) Ha a dryvit felkerül a házra, ez az érték várhatóan stabilan 25 ezer körül fog maradni annak ellenére, hogy időközben négyen lettünk.
65 négyzetméteres lakásra vetítve ez az érték nem szélsőséges sem lefelé, sem felfelé, mondhatjuk, hogy vállalható. Viszont mivel kevés pénzünk volt, nekünk jól jött, hogy egyszerűbb alapozásra és komoly fűtésrendszer helyett csak konnektorba dugható, falra szerelhető fűtőpanelekre volt szükségünk. Mindkét tételen komoly összeget spóroltunk meg.
Télen tehát egy jól hőszigetelt könnyűszerkezetes ház a költségeket tekintve előnyben van a nehézszerkezetesekkel szemben. De mi a helyzet nyáron? A falaknak nincsen súlyuk, nem tudnak ellenállni a napnak, egyből átmelegszik a ház. A régi lakrészünkben ez valóban szokott gondot jelenteni, ebből a szempontból tehát jobb lehet egy falazott ház, vagy egy olyan, ahol az árnyékolást végiggondolták.
Mire gondolok? Bár nálunk van redőny mindkét oldalon, az ablakokat közvetlen napsugárzás éri. Így akárhogy trükközünk, egyhetes kánikula végére a benti hőmérséklet 28-30 fokra is felmegy, főleg ha éjszaka nem hűl le a levegő odakint. Az új részen azonban széles eresz árnyékol az ablak elé, illetve fák állnak a másik oldalon, így abban bízom, hogy az ide eső helyiségben ennél valamivel jobb lesz a helyzet.
Hallani sokszor, hogy panaszkodnak a néhány évtizede épült házban lakók is a nyári melegre, annak ellenére hogy téglából vagy betonból van a házuk. Ezekben a lakásokban is felmehet a hőmérséklet 30 fok körüli értékre hosszabb kánikula esetén, főleg a vékony, nem árnyékolt falaknál. Ahogy említettem, ahhoz, hogy egy fal önmagában védelem lehessen, félméternyi anyagra van szükség.
A mostani, nehéznek gondolt házak – vázkerámia vagy pórusbeton falazattal – hővel szembeni tehetetlensége a régi félmétereseknél kisebb, de nyáron az is számít. Sokat számíthat, ha egy fal egy hetes kánikulában ellen tud állni a nagy hősugárzásnak anélkül, hogy felmelegedne.
Van azonban egy aduász még, amelyről érdemes szót ejteni: az árnyékolást ugyanis bele lehet építeni a házba. És nem csak az ereszre és egyéb épített elemekre gondolok. Akik tetőtérben laknak, azok biztos tudják, mennyit számít, ha van légrés a tetőben. A külső fedés alatti kiszellőztetett levegőréteg segítségével a belső szerkezetek egyszerűen nem tudnak annyira felmelegedni – olyan ez, mint amikor napernyővel védekezünk a közvetlen napsugárzás ellen. Az ernyő felforrósodik, a fejünk már kevésbé, pláne ha van egy kis légmozgás. A tetőben kialakított légrés tehát távol tartja a meleget, és ugyanezt el lehet játszani a falaknál is.
Az egyes rétegek azonban pénzbe kerülnek, így a könnyű kontra nehéz meccs egyértelműen nem dönthető el. Ki-ki mérlegeljen a saját szempontjai és lehetőségei szerint, remélem, a fentiek tudnak valamit segíteni ebben.
