Pedig ezen túl kell lépni, és ehhez nem az állam kényszerítő ereje kell. Egy-két hét töprengés után rájöttem, hogy a 2015. évi CCXII. törvény vonatkozó részletei tiszta helyzetet teremtettek: az állam kivonult a magyarországi építészet kulturális jellegű szabályozásából. Mi, építészek most először tényleg magunkra maradtunk azzal, hogy megfogalmazzuk, mit tekintünk értékes építészetnek, és valóra is váltsuk azt. Sikerrel tárgyalva a megrendelőkkel, vállalva a felelősséget. A 2016 év elején várható további ágazati törvények az eddig kiszivárgott információk alapján amúgy is ebbe az irányba fogják terelni a folyamatot.
A fentiek mellett szinte elsikkadt a Liget Budapest Projekt kapcsán megjelent két fontos hír is, amelyek éppen az építészet és a tájépítészet kulturális szerepére erősítenek rá. A projekt gazdái, úgy tűnik, mindent egy lapra tettek fel a siker érdekében: a tervezett fejlesztés legfőbb fokmérőjeként éppen az építészeti minőséget nevesítik meg. Az eddig kiválasztott két terv építészeti színvonala vitathatatlanul igen magas, és most jön a harmadik – egyben utolsó – terv kiválasztása. Az új néprajzi múzeumra kiírt pályázatra a világ legnagyobb építészei közül jó néhányat sikerült meghívni – a köztük induló hazai meghívottak számára ez olyan lehetőség, mint mondjuk az Ivan & The Parazol számára együtt turnézni a Rolling Stonesszal.
A Liget Budapest másik nagy lehetősége a hazai tájépítész szakma előtt áll, a számukra kiírt új pályázat segítségével a Városliget területe tényleg minőségi megújuláson eshet át. Az ördög persze mindig a részletekben rejlik. 2016 ebből a szempontból is izgalmasnak ígérkezik, hiszen végigkövethetjük majd nemcsak ezeket a pályázatokat vagy az ágazati törvények létfontosságú részleteit, de a budai Vár szintén vitatott fejlesztését, illetve a gigakirakós további építőelemeit is.
