A Vágó-testvérek tervezte Városligeti Színház a fentiekhez képest kedves kis szecessziós épületnek tűnik, a liget sarkán kicsit ugyan útban lenne, ha állna, de 1952-ben inkább elbontották. Most visszaépítjük.
Közben nemrég szélesebb körben is publikálták azokat a virtuális terveket, amelyeket mára elfeledett, középkori épületekről készít egy ügyes vállalkozás. A pontos virtuális rekonstrukcióhoz elég ma már egy-egy kőtöredék, és a kortárs épületek ismerete. A látványos képek rögtön fel is vetik a kérdést, hogy miért nem építjük vissza inkább ezeket? A középkor csodálatos, virágzó, európai Magyarországából amit meghagyott a török, a XVIII. század Habsburg uralkodóinak parancsára pusztították el. Ma alig van egy-két épületünk, amely erre a korra emlékeztet, most látszólag itt lenne a nagy lehetőség: ismertté vált a kinézetük, és épp kitört a politikusok között a visszaépítési láz.
Nem olyan egyszerű kérdés ez. Oké, hogy tudjuk a méreteket, a tömeget, ismerjük az alkalmazott anyagok és technikák többségét. De azért ma mégis nagyon másképp építünk, még száz évvel ezelőtthöz képest is. Ha egy-egy kutató el is képzeli maga előtt a pontos eljárást, az még nem jelenti azt, hogy az építkezést leboltoló vállalkozó odatévedt emberei meg is tudják majd csinálni. Pontos rekonstrukció a mai magyar körülmények között szinte elképzelhetetlennek tűnik, pedig csak így lenne igényes és elfogadható a középkorból bármit is visszaállítani. Ha ilyesmire lenne pénz és közakarat, hamarabb odaállnék követ hordani. Építészeti szempontból nem kimagasló értékű, elbontott XIX. századi épületek visszaépítésére nem vesztegetnék egy másodpercet sem.
