Think Global, build social! – szól annak a kiállításnak a mottója, amely a héten nyílt meg a FUGA Építészeti Központban. Kissé szabad fordításban: nem árt a nemzetközi rálátás, mielőtt helyben bármit építesz, különben könnyen lehet, hogy hülyeséget fogsz csinálni. De jelent ez a sokrétű mondat mást is: ne félj az idegen kultúráktól, mindig az emberre koncentrálj. Az embernek ugyanis, bárhova megyünk, hasonló problémái szoktak lenni: szeretne valamit enni, valahol lakni, egészségesnek maradni. Ez igaz Magyarország összes polgárára is, akik igenis küzdenek ezekkel a kérdésekkel. A fenti mondat eredeti értelmezése szerint persze a szociális építészetre akarja felhívni a figyelmet: arra, hogy építészeti eszközökkel igen kevés pénzből lehet segíteni társadalmi, szociális problémákon, Magyarországon és szerte a nagyvilágban.
A kiállítás anyaga nemzetközi és hazai példákat mutat a fentiekre – a 15 külföldi építményt remekül egészíti ki a 11 hazai illetékességű projekt. Elsőre talán természetesnek hangzik a dolog, de nem az: a magyar építészformáció, a Hello Wood nemzetközi elismertségét is jelzi, hogy a Goethe Intézettel összefogva hazánkba tudták hozni ezt a kiállítást. A Hello Wood nemcsak nemzetközi mércével menő, de tevékenységük fontos problémákra koncentrál: építőtáboraikkal alternatív építészképzést biztosítanak, tematikájukkal pedig mindig valódi problémákat feszegetnek. Az általuk kreált számtalan gyönyörű installáció aztán viszi a jó hírünket világszerte – ennek köszönhető az is, hogy ha kérésünkre elhoznak ide egy ilyen, világszinten is hiánypótló anyagot.
De hát itt tartunk, ez van, az építészetben és ezen belül a szociális építészetben is fel lettünk írva a világtérképre, köszönjük, Hello Wood. Azt, hogy a magyar építészek tisztában vannak a jellemző társadalmi problémákkal és ezekre képesek önkéntes munkával életszerű reakciókat adni, jól szemlélteti a nemzetközi anyag projektjei mellé kiállított több magyar munka.
Számomra a legbeszédesebben, legképletszerűbben a tavaly Év Háza-díjat nyert Borbás Péter munkája magyarázza el, hogy mi a szociális építészet jelentősége, és mit jelent az, mikor a rendelkezésünkre álló tudással áldozatokat nem kímélve, felelősen kell eljárni. Ez a nagyszabású mű nem más, mint egy helyi viszonyokra adaptált, pottyantós budi, amelyet a fiatal magyar építész Kambodzsában a helyiekkel együtt épített fel. Ez önmagában nem lenne annyira érdekes, de súlyosan esik le a tantusz, mikor értesülünk róla, hogy az ország 16 százalékának van csak WC-je, a többiek a szabadban végzik a dolgukat rendkívül rossz egészségügyi helyzetet előidézve ezzel. A számukra készült pottyantós helyi anyagokból kreált alternatíva erre a dologra. Elsősorban nem pénz, hanem rálátás kérdése, hogy megoldják ezt a problémát – a megmutatott magyar példa pedig segít nekik ebben.
Nagyon kedvelem a monori biobrikett-szárítót is, ami a Budapesti Műszaki Egyetem szervezésében, szintén építőtábor keretében készült el, a helyiek bevonásával. A kicsi, rendelkezésre álló anyagokból készült építmény a helyi Tabán városrészben élők problémáin próbál segíteni. A tűzifahiányra válasz lehet a brikettkészítés, amihez szükséges a közösségteremtést is szolgáló kis építmény.
A hasonló beavatkozások nehézségeit jól demonstrálja, ha felsoroljuk az évekig tartó előkészítő munkát követő, sikerre vitt szociális beavatkozás társszereplőit: Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Doktori Iskola, BME középület-tervezési tanszéke (oktatók, doktoranduszok, graduális hallgatók), Magyar Máltai Szeretetszolgálat Tabán Integrációs Program, Legacy Foundation Biobrikett Program, Igazgyöngy Alapítvány és az amerikai Fulbright Program. A kezdeményezés anyagi hátterét részben az Alumni Engagment Innovation Fund biztosította. És akkor még nem beszéltünk a helyi önkormányzat segítségéről, a telepen élők aktív közreműködéséről.
Ahogy a fentiek is mutatják, nem feltétlenül kell elmenni itthonról ahhoz, hogy szociális építészetet gyakoroljunk. Azoknak a munkáiból, akik mégis megtették, meghatározó gyűjteményt mutat be az április 11-ig látogatható kiállítás hazai és nemzetközi anyaga.
