Lakájépítészet

Nem annak a pár politikusnak kell megfelelni, hanem a szakmának, Gábor. Pláne, ha a budai Várról van szó.

Ez az írás nem arról fog szólni, hogy van-e joga valakinek átlépni a saját szakmáján, vagy sem. Persze, hogy van, mindenki azt tesz, amit akar. Nem is arról fogok beszélni, hogy a Miniszterelnökség új épülete a volt Tábori Püspökség helyén (tudják, az a kedves kis parkocska a várban, ahol nemrég még a Kodály-szobor üldögélt a padon) mennyire középszerű, fantáziátlan alkotás.

Arról fogok inkább beszélni, hogy a fent említett átlépés következményeként megint kész helyzet elé lettünk állítva. A titokban zajló tervezési folyamatot követően egyszerűen csak bemutatták, hogy a vár dunai oldalán, a város kellős közepén, az értékes történeti látkép végül az egy ideig ott álló, majd elpusztult egyszerű épület újbóli megidézésével fog módosulni. Azért építik a magas sipkás, történeti jelentőségű szomszédjához korábban és most sem igazodó építményt, mert a Miniszterelnökség mintegy száz dolgozójának kell a hely. A tervbemutató egy olyan ország szakmai közönsége előtt zajlott, amely országban a műemlékvédelem rendszere már nem működik, és ahol az építészet már nem rendelkezik szakmai morállal.

Zoboki Gábor, (a Müpa alkotója, azóta politikaközelben lebzselő építészként Finta József első számú utódja) ugyanis a tökéletes mérce arra nézve, morálban hol tart ma a magyar építésztársadalom. Emlékeznek talán, legutóbb is Zoboki volt az, aki elfogadta a Liget Budapest zártkörű pályázati meghívását a Nemzeti Galéria tervezésére, majd a kevés helyek egyikét arra használta fel, hogy a Városliget helyett a várba tervezzen birodalmi építészetet és Makovecz-jegyeket keverő múzeumépületet. Tette kormánykritikai performanszként is felfogható lett volna, ha értékes épületet mutat be. A közzétett terv azonban szakmai szempontból értelmezhetetlen volt, szemlélőként nehéz volt megszabadulni attól a gondolattól, hogy a magánakció során létrejött tervről azt gondolta alkotója, hogy főnökének, Orbán Viktornak ez fog tetszeni.

Zoboki akkor két szék között a földre huppant, mert sem politikai, sem szakmai részről nem fogadták szívesen elképzelését. Akciójának ugyan értékes mozzanata volt a városszövetbe javasolt múzeumok sora a vártól a Városligetig húzódó kulturális tengelyen, javaslatának erejét azonban a várba javasolt terv színvonaltalansága egyszerűen lenullázta. A tavalyi eset mára jórészt feledésbe merült, azóta Zoboki a nyilvánosság kizárásával dolgozott a Miniszterelnökség tervén.

Ami önmagában elképesztő, hogy egyáltalán megtörténhet. 2010-től Nagy Ervin akkori országos főépítész vezetésével még létezett országos építészeti tervtanács, amelynek a kiemelt fontosságú beruházásoknál vétójoga volt. Az országos főépítészi pozíciót és a tervtanácsot azóta felszámolta a szakmai, észszerű, megalapozott kritikát nehezen viselő, önmagát autodidakta építésznek tekintő kormányunk, így a tervezés folyamata, a döntések szempontjai annak ellenére nem váltak időben ismertté, hogy jelentősége miatt közügyről van szó.

A baráti körben lebzselő kollégák – és ez jelen írás lényege – köszönik szépen az egyszeri vagy visszatérő megbízást, egyúttal felvállalják a szerepet, hogy képesek egyedül olyan döntéseket hozni, amelyhez korábban annak jelentősége miatt szakmai grémium rábólintása volt szükséges és illendő.

Nem azzal van baj, ha valaki jóban van egy döntéshozóval. Attól még – vagy éppen ezért – szólhattál volna megbízódnak, Gábor, hogy szakmai zsűri segítségét kéred a Miniszterelnökség tervezéséhez, különben nem áll módodban elfogadni a megbízást. Ha ő azon aggódott volna, hogy ez időbeni csúszást jelent, megnyugtathattad volna, hogy erről szó nincsen, a megtisztelő megbízásért cserébe alázattal megteszel mindent, ami a megbízói és szakmai elvárások kielégítéséhez szükséges. Ebben az esetben nem vitatkozna senki azon, hogy ötleted a Dunára néző miniszterelnöki erkélyről városképi, eszmei, vagy műemlékvédelmi szempontból helyes-e vagy sem, hiszen megoszlana a felelősség azokon, akik ezt el is tudják viselni. Ha pedig lelkes asszisztenciád mellett megbízód az, aki ragaszkodik középszerű elképzeléseihez, és ezért maradt ki a józan külső szakmai kontroll, annak jellemzésére szolgáljon jelen cikk elején a cím.