Ami önmagában elképesztő, hogy egyáltalán megtörténhet. 2010-től Nagy Ervin akkori országos főépítész vezetésével még létezett országos építészeti tervtanács, amelynek a kiemelt fontosságú beruházásoknál vétójoga volt. Az országos főépítészi pozíciót és a tervtanácsot azóta felszámolta a szakmai, észszerű, megalapozott kritikát nehezen viselő, önmagát autodidakta építésznek tekintő kormányunk, így a tervezés folyamata, a döntések szempontjai annak ellenére nem váltak időben ismertté, hogy jelentősége miatt közügyről van szó.
A baráti körben lebzselő kollégák – és ez jelen írás lényege – köszönik szépen az egyszeri vagy visszatérő megbízást, egyúttal felvállalják a szerepet, hogy képesek egyedül olyan döntéseket hozni, amelyhez korábban annak jelentősége miatt szakmai grémium rábólintása volt szükséges és illendő.
Nem azzal van baj, ha valaki jóban van egy döntéshozóval. Attól még – vagy éppen ezért – szólhattál volna megbízódnak, Gábor, hogy szakmai zsűri segítségét kéred a Miniszterelnökség tervezéséhez, különben nem áll módodban elfogadni a megbízást. Ha ő azon aggódott volna, hogy ez időbeni csúszást jelent, megnyugtathattad volna, hogy erről szó nincsen, a megtisztelő megbízásért cserébe alázattal megteszel mindent, ami a megbízói és szakmai elvárások kielégítéséhez szükséges. Ebben az esetben nem vitatkozna senki azon, hogy ötleted a Dunára néző miniszterelnöki erkélyről városképi, eszmei, vagy műemlékvédelmi szempontból helyes-e vagy sem, hiszen megoszlana a felelősség azokon, akik ezt el is tudják viselni. Ha pedig lelkes asszisztenciád mellett megbízód az, aki ragaszkodik középszerű elképzeléseihez, és ezért maradt ki a józan külső szakmai kontroll, annak jellemzésére szolgáljon jelen cikk elején a cím.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!