Eléggé furcsa ilyet mondani, pláne leírni, de igen komoly haszna volt a vietnami háborúnak. Amikor az USA hadserege már katonák százezreivel volt jelen a távol-keleti országban, a hatvanas évek közepén megerősödött nemcsak a belső katonai ellenállási góc az ott szolgálók közt, de ennek kísérőjeként a rockzene egy komoly forradalmát élte meg – ezt a szűk évtizedet a címkézős „okosok” a háborút elutasítók „pszichedelikus rock” (majd mindjárt elmondjuk, mi ez) korszakának nevezik. Az Andrássy úti Kogart most őszre jutott el oda, hogy teret engedjen Simonyi András volt washingtoni magyar nagykövet – és Traffic-rajongó – kezdeményezésének; a kultúrtörténeti lázadás egy sajátos szeletét mutatja be felbecsülhetetlen értékű relikviákon keresztül a San Franciscótól Woodstockig című élménycunami.
Simonyi nem kisebb „cuccokat” hozott Pestre az év végéig látható kiállítással – együttműködve két magángyűjtővel, valamint a denveri Art Museum és a clevelandi Rock ’n’ Roll Halhatatlanok Csarnoka vezetőivel –, mint Jimi Hendrix kézzel írt Angel-szövegét és fellépőruháját, Bob Dylan Bill Clintonnak kölcsönadott gitárját, Buddy Holly anyukájának írt levelét, a Beatles-tagok által dedikált bakelitborítót vagy egy woodstocki sajtóigazolványt és rendezői pólót. A tárlat gerincét viszont mégsem ez adja, sőt, ezek „csak” cseresznyék a tejszínhabon.
Kapcsoljuk végre össze az eddigieket! Nos, a vietnami háborút ellenzők a rockforradalomban találtak egymásra, ami történetesen időben egybeesett a drogfogyasztás betiltásával (’66 októbere), így a tudatmódosító szerekkel élő „forradalmár” sztárok egész generációknak adtak új életérzést a tudományos kifejezéssel pszichedelikusnak nevezett zenei-művészeti korszakkal. És most tartunk a gerincnél: a forradalmárok nem csupán a zenében találtak egymásra, hanem a nyárspolgári létnek gigantikus fricskával üzenő plakátokban, ilyenekből látunk egy jó nagy csokorral a Kogart második és harmadik emeletén. Az eredeti posztereken, szórólapokon – ha le akarnánk egyszerűsíteni – a különböző zenei formációk koncertalkalmait reklámozzák. De ne egyszerűsítsük le, mert bár az információk rajta vannak a plakátokon, de azok annyira „szecessziósan” vannak rajta majd’ mindegyiken, hogy eléggé nyíltan azt ordibálják, „ezek itt kérem műalkotások, a törzsközönség meg úgyis tudja, mikor, hol és mire kell elmenni”.
Az átfutásra mindenképp érdemes tárlatot szerdánként délután 3 és vasárnaponként délelőtt 11 órakor ingyenes tárlatvezetés mellett lehet magunkévá tenni – aki nem találna oda: a Bajza utcai kisföldalatti-megállónál egy mámorszínes gitárinstalláció és alkalmasint egy zseniálisan kipingált busz tessékeli beljebb a látogatót.
(kép: kogart.hu)
origo.hu
Egy erőszakos bűnöző bosszúból ölte meg az RTL Klub volt vezetőjét
