A mai kor embere hajlamos a csodákra legyinteni, a véletlennek vagy a szerencsének betudni, esetleg gondolatban a bibliai Jézus történeteihez társítani. Pedig csodás események nálunk is történtek, s olyan is volt, amely egy adott helyszínen többször is megismétlődött. Ilyen a máriapócsi templom Mária-képének fizikai okokkal magyarázhatatlan elváltozása: három különböző évszázadban is könnyek jelentek meg a Szűzanya arcán – először éppen 315 éve, nem is akármilyen körülmények között.
Könnyek a raktárban
Egy parányi, már az Árpád-korban is létezett szabolcsi faluban, Pócson görög katolikus, ruszin fatemplom állt a XVII. században, s hálából a török igából való szabadulásért a helyi Csibi Lajos és Papp István festő elkészítette az Istenszülő képét. Az akkori egri prépost a történésekről szóló, hiteles beszámolójában töredelmesen bevallja, a templomot a folyamatos háborúskodások miatt főként a lakosság ingóságainak tárolására is használták, s nem annyira szertartásokra, 1696. november 4-én, egy vasárnapi istentiszteleten a kép könnyeket kezdett hullatni, és ez nem is maradt abba.
A történést egy 50 év körüli gazda, Eőry Mihály látta meg először, és mind, aki a szertartáson ott volt, esküvel támasztotta alá, hogy tanúja volt a jelenségnek. A képbeli Szűz Mária könnyezése öt héten át, december 8-áig, más források szerint „megállás nélkül 14 napon át” tartott. A faluban állomásozó katonák szintén „aláírták” a csodás jelenséget. Akkor még nem tudhatták, hogy még csak most kezdődik minden.
Pettes András prépost írása nem felejt el szót említeni arról, hogy ki mindenki látta és vitte hírét a könnyező Máriának, külön kiemelte, hogy a Mária-tiszteletet elutasító protestáns nemesség is látogatta a festményt. „Katholikusok és nem katholikusok természetfölöttinek ismerték el” – részletezi a mariapocskegyhely.hu-n és Barna Gábor: Búcsújáró kegyhelyek Magyarországon című könyvében teljes egészében hozzáférhető forrás. Később császári-királyi őrséget helyeztek a templomba a gyorsan népszerűvé váló kép védelmére, sőt, a megannyi csodás megtérés, gyógyulás híréről értesülve maga I. Lipót császár vitette Bécsbe a festményt, ahol 1697-től máig látogatható a Stephansdomban. És még mindig nincs vége.
A másik kép is könnyezett
A pócsiak ugyanis teljes joggal zúgolódni kezdtek, visszakövetelve a Mária-ikont. Ekkor „dobta be” magát Telekessy István akkori egri püspök, és 1707-re az eredetivel azonos kinézetű képet készíttetett (ekkor Bécsben már négy éve kiadták róla az első könyvet). Nyolc évre rá három napon át megint könnyezett a pócsi Mária! 1731-ben nagyszabású építkezésbe kezdtek a falucskában, és 18 év megfeszített munkájával létrejött a ma is álló kegytemplom a bazilita kolostorral – a szerzetesek 220 éven át gondozták a kegyhelyt, a kommunisták 1950-es fellépéséig. A harmadik, szintén háromnapos csodás könnyezést 1905-ben jegyezték fel. A könnyezésekről készült részletes leírás olvasható a zarándokhely fent említett honlapján.
A Mária nevét befogadó Pócs (Máriapócs) ma a legkeresettebb hazai zarándokhely – tízezrek járják évente –, ahol rendszeresen történnek tényleges gyógyulások. Ezek egyike egy köszvényes betegé volt, méhkast ajánlott volna felépülése esetén Máriának, de hiába vonta vissza a felajánlását, méhei beszöktek a templom északi falhasadékába, és ott is maradtak.
Máriapócsra 1991-ben II. János Pál pápa első Magyarországi látogatásakor zarándokolt el. Két évvel később a települést várossá nyilvánították.
