Küzdenek a krumpliért

Az ír mindennapok állandó, nélkülözhetetlen elemei közül nem csak a római katolikus egyház elsőbbsége és a pubok vannak veszélyben. A burgonya is kezdi elveszíteni elsődleges szénhidrátforrásként betöltött szerepét, éspedig annyira, hogy országos kampány kezdődött népszerűsége hanyatlásának megállítása érdekében.

A Bord Bia, az ír élelmiszer-hatóság megrendelt egy kutatást annak kiderítésére, hogy a főtt tészta, a rizs, a nudli, a kuszkusz és más magas szénhidráttartalmú élelmiszerek miért szorítják egyre jobban háttérbe a burgonyát. A kormány által fenntartott testület a vizsgálat után tanácsokat vár arra nézve, hogyan lehet helyreállítani a krumpli megtépázott hírnevét.

„Hisszük, hogy az írek többsége érzelmileg továbbra is erősen kötődik a burgonyához, de számtalan kulcsfontosságú tényező van, amely kedvezőtlenül befolyásolja a fogyasztását” – állapította meg az élelmiszer-hatóság.

Rossz emlékek

E tényezők közé tartozik egyfelől az a tévhit, hogy a krumpli hizlal, másfelől a proteinben gazdag Atkins-diéta negatív hatása a szénhidrát-fogyasztásra, végül pedig az a körülmény, hogy a burgonya feldolgozása és elkészítése időigényes feladat.

Bár a krumpli továbbra is a legnépszerűbb szénhidrátforrás Írországban, fogyasztása 2005 óta mintegy 25 százalékkal csökkent – állapította meg a Kantar Worldpanel piackutató cég. Szilárd irányzatnak mutatkozik ugyanakkor, hogy a fogyasztók mindinkább a kész burgonyatermékek, például a fagyasztott hasábburgonya felé fordulnak.

„Az általános tápérték és a C-vitamin-tartalom tekintetében a krumpli jóval többet ér a tésztáknál és a rizsnél – mondta Paula Mee dublini dietetikus a The New York Timesnak. – Mégis sokszor a tészta kerekedik felül, különösen akkor, ha siet az ember.”

Bár a Bia megállapított néhány kézenfekvő, a gyorsabban elkészíthető ételeknek kedvező körülményt, Mee szerint a krumplifogyasztás csökkenésének magyarázata bonyolultabb. „Kellemetlen örökség kapcsolódik a burgonyához – fejtette ki. – A DNS-ünkbe van kódolva, hogy a krumplit parasztételnek tekintsük, amely egy mindannyiunk által feledni kívánt múlthoz kötődik.” Arra utalt, hogy a 19. századi Írországban a krumpli volt a legfontosabb élelmiszer, és a jelentőségét csak még tovább hangsúlyozta az 1840-es években bekövetkezett éhínség, amikor a burgonyavész évről évre elpusztította a termést. Becslések szerint egymillió ember halt éhen és egymillió kivándorolt, amitől az ország lakossága egynegyedével csökkent annak ellenére, hogy közben a sziget nettó élelmiszer-exportőr maradt.

Továbbléptek

Bármilyen, a krumpli népszerűségének csökkenése ellen indított kampánynak olyan fogyasztókat kell visszacsábítania a burgonyafogyasztáshoz, mint Vicky Leahy franciatanár, aki Dundalkben, az észak-írországi határ közelében él, és egyedül neveli három gyerekét. „A krumpli elkészítése fél órába telik, míg a tészta 10 perc alatt kész van, és a rizshez se kell sokkal több – érvelt. – De ez nem minden. A burgonya apám nemzedékének Írországát jelképezi, ahol hús és kétfajta zöldség volt az asztalon minden áldott nap este hatkor. Azóta már mind továbbléptünk...”

Liam Glennon, a termelőket és kereskedőket összefogó Ír Burgonyaszövetség elnöke üdvözölte a Bord Bia kezdeményezését, de úgy vélte, hogy annak egy szélesebb stratégia részévé kell válnia. „A szegényrokon-szindrómával kell felvennünk a harcot, amely a Kelta Tigris előtti időkhöz társítja a burgonyát – magyarázta Írországnak az 1990-es évek közepén kezdődött, egy évtizedig tartó gazdasági virágzására utalva. – Szeretném azt remélni, hogy nem végleges csökkenéssel van dolgunk, és nem is hiszem, hogy arról volna szó.”