Mesébe illő lények lepték el az Egyesült Államokat

A Harry Potter-könyvsorozatból, illetve -mozifilmekből híressé vált hóbaglyok (Bubo scandiacus) lepték el idén télen az Egyesült Államokat, messze kerülve északi-sarkvidéki élőhelyüktől.

A hóbaglyok minden harmadik-negyedik télen érkeznek az Egyesült Államokba. Ezúttal azonban a szokásosnál jóval több példányt észleltek a madármegfigyelők az ország északnyugati vidékétől az északkeleti New England (Új-Anglia) régióig. Az akár 0,6 méteres magasságot és másfél méteres szárnyfesztávolságot is elérő madarak tömeges látogatásának oka, hogy idén nyáron jelentősen megnőtt a hóbaglyok első számú táplálékforrásának számító északi-sarkvidéki lemmingek száma, ami nagy hatással volt a baglyok párzási időszakára.

Sok közülük az Egyesült Államokat választotta patkány-, pocok-, egér-, nyúl- és madárportyázásra – magyarázta Denver Holt, a Montana állambeli Bagolykutató Intézet vezetője.

A Kansasi Egyetem madártani tudósa, Mark Robbins szerint a hóbaglyokat az északi-sarkvidéki tundrára emlékeztető fagyos tavak vonzzák, ahol letelepednek, ha rágcsálókat találnak. A hóbaglyok rendszeres látogatói a bostoni Logan repülőtérnek, egyik példányuk pedig nem sokkal a novemberi hálaadás után Hawaiion bukkant fel. Egy madaraknak szánt chicagói védett terület pedig igazi édennek bizonyul az idén a nagy számban érkező tollasok számára.

Szakértők szerint egy bagoly észlelése mindig izgalmas dolog, mert ezek a lények főleg éjszaka aktívak, és nehéz őket elcsípni. Az emberek mindig is csodálattal szemlélték a baglyokat, a Harry Potter és a bölcsek köve című könyv, illetve az abból készült 2001-es mozifilm után azonban – amelyben az ifjú varázslótanonc társa és levélhordója, a Hedvig nevű hóbagoly is bemutatkozott – rendkívül megnőtt az érdeklődés a faj iránt.

A hóbaglyok tollazata kezdetben sötétbarna és fehér színű. A hímek, amelyek általában kisebb termetűek, fokozatosan elvesztik sötét tollaikat és néhányan idővel teljesen kifehérednek.

Holt szerint a madarak pontos élettartama nem ismert, de becslései szerint a vadon élő egyedek 10-15 évet, míg a fogságban élő társaik akár három évtizedet is megélhetnek.

Populációjuk méretét nehéz pontosan megbecsülni: egy korábbi tanulmány során a kutatók több ezer hóbaglyot számoltak össze egy kanadai szigeten, majd amikor egy év múlva visszatértek, egyetlen példánnyal sem találkoztak. A hóbaglyok igazi ragadozók: repülés közben akár a 112 kilométer per órás sebességet is elérhetik, és olyan méretű élőlényeket is képesek elkapni, illetve megenni, mint a kanadai lúd és a királygém.