A fehér tollú pelikánt először 1981. szeptember 13-án látták az antiferi kikötő szupertankhajói között. Eredetét nem sikerült megállapítani, ennek a fajnak az egyedei ugyanis nem élnek a környéken sem a természetben, sem az állatkertekben.
Feltételezik, hogy a pelikánt egy tengerész hozhatta magával és engedte szabadon. Az állat lábán Ruth Lippelo B feliratú gyűrű volt, amelynek jelentését mindmáig nem sikerült megfejteni.
Közben Péli, ahogyan nevezték, Saint-Jouin-Bruneval város kabalája lett, amelynek képviselői róla adták a Pélican nevet az általános iskolának.
A madarat a halászok etették. Naponta várta a parton a kis halászhajók érkezését, és egy–másfél kilónyi halat nyelt le alkalmanként.
Pélit, akit többször is megsebesítettek véletlenül vagy szándékosan, a negyven kilométerre arrébb fekvő allouville-bellefosse-i állatkórházában ápolták. A polgármesteri hivatal szerint egyszer két napra meg is szökött, egy étretat-i strandon találtak rá, Le Havre-tól északra, és visszavitték Antiferbe.
A madárklinika specialistái nem tudták megállapítani a korát. A meleg régiókban honos madár a természetben 15–25 évig él, fogságban állítólag 54 év volt a legmagasabb kor, amelyet egy pelikán megért.
