Az állatkertben zajló parkfelújítási munkálatok részeként az elmúlt napokban több árkot is ástak a kert területén. Csütörtök délután az egyik ilyen árok mélyítése során az ásóval dolgozó munkások állatcsontokra, köztük néhány meglehetősen nagy csontra akadtak. Az állatkert szakértői a helyszínen azonosították a talált csontmaradványokat, amelyek kétséget kizáróan egy zsiráftól származnak.
Egészen pontosan egy zsiráf jobb mellső lábának csontjai kerültek elő: az ujjpercek nagy része, az egységes elülső lábközépcsont, az elülső lábtőcsontok, az alkarcsont (amely az orsócsont és a singcsont összeolvadásával alakul ki, más patásokhoz hasonlóan), valamint a felkarcsont alsó végdarabja. A csontok közül a leglátványosabb a 74 cm hosszú, szinte teljesen ép elülső lábközépcsont, valamint a 78 cm hosszú alkarcsont, amelynek letörött könyöknyúlványa ugyancsak a megtalált csontok között van.
Az említett csontokon kívül valószínűleg továbbiak is rejtőznek a föld alatt ugyanezen a helyen, ezek feltárásához azonban a kiásott árokhoz képest jóval nagyobb területen kellene a felszínt megbontani. Ez azonban jelenleg nem szerepel az állatkert tervei között.
Arról, hogy a Nagy-tó szomszédságában található, a Japánkert sarkától a pingvinek felé vezető sétány alatt alig egy méterrel egy eltemetett zsiráf maradványai rejtőznek, még az állatkert legrégebbi gondozói sem tudtak. A kertnek ez a része ilyen mélységben legalább fél évszázada nem volt megbolygatva. A lelet mégsem érte meglepetésként az állatkerti munkatársakat, hiszen ismeretes, hogy a második világháború idején elpusztult állatok jelentős részét – jobb megoldás nem lévén – az állatkert területén temették el. Általában a mélyebb bombatölcséreket használták fel erre a célra, hiszen azokat úgyis be kellett temetni.
Budapest második világháborús ostroma alatt szinte az állatkert valamennyi állata elpusztult: a több mint kétezer állatból csak 15 maradt életben. Az állatok pusztulását részben maguk a harci cselekmények, lövedékek, robbanások, repeszek, épülettüzek okozták, részben a takarmányhiány és a fűtőrendszerek kiesése. Sok állatot emellett a környék éhes lakói ettek meg.
A Zsiráfházban 1944-ben két zsiráf élt. A Szidi és Szahib nevű állatokat 1938 októberében vásárolta az állatkert 14 ezer márkáért. Az érkezésükkor még viszonylag fiatalok, három és fél évesek voltak, de 1944-re már minden tekintetben kifejlett zsiráfoknak számítottak. A fennmaradt feljegyzések szerint mindkét állat 1944. szeptember 13-ról 14-re, szerdáról csütörtökre virradó éjszaka pusztult el. Ezen az éjszakán ugyanis nagyszabású és igen súlyos szövetséges légitámadás érte Budapestet, és a Zsiráfház is telitalálatot kapott.
A csontok tehát minden valószínűség szerint a második világháborúban elpusztult két felnőtt zsiráf valamelyikétől származnak. Ránézésre ugyan a csontokból nem lehet megállapítani az állat nemét, de a csontok mérete alapján valószínű, hogy a hím állathoz tartoztak. Elképzelhető, hogy az állatokat még a tulajdonképpeni ostrom kezdete előtt elföldelték, de az is lehetséges, hogy erre már csak az ostrom után, 1945 tavaszán került sor.
