Sokkal vonzóbb a fekete a vörösnél?

Olyan mértékben elszaporodott Angliában a behurcolt keleti szürkemókus sötét változata, hogy létszáma hamarosan meghaladhatja az őshonos vörösmókusét.

Az első vadon élő feketemókust 1912-ben látták az angliai Letchworthben, miután egy viktoriánus arisztokrata betelepítette Amerikából. A sötét színezetű állat a keleti szürkemókus (Sciurus carolinensis) mutációja, és létszáma növekszik, mivel keveredik a törzsalakkal. Jelenleg 25 ezerre becsülik a populáció nagyságát Anglia keleti részén.

Mindeközben a vörösmókus populációja az elmúlt száz évben összeomlott annak következtében, hogy a behurcolt szürkék betegségeket terjesztettek közöttük, és elfoglalták élőhelyüket. Becslések szerint mindössze 30 ezer maradhatott belőlük Észak-Angliában, valamint a déli partot övező szigeteken.

A vörösmókust védő Red Squirrel Survival Trust úgy próbálja növelni azok létszámát Anglia északi részén és Cornwallban, hogy csapdázzák és megölik a szürkéket, valamint javítják az erdészeti kezelést. Színezettől függetlenül minden szürkemókus hordozhatja a himlővírust, és károsítja a fákat.

Az Angliában élő feketemókusról viszonylag keveset lehet tudni. Állítólag magasabb a tesztoszteronszintje, emiatt agresszívebb és vonzóbb a nőstények számára, de erre alig akad tudományos bizonyíték.

Helen McRobie, az Anglia Ruskin Egyetem tanára a lakosság bevonásával felmérést indított, hogy kiderítse, mennyire terjedtek el a feketemókusok. Jelen ismeretek szerint a feketék térben még mindig messze vannak a vörösek bármely populációjától, de a kutatás azt is kimutatja majd, hogy valaha veszélyt jelenthetnek-e majd az őshonos fajra.

A feketemókus projekt célja, hogy adatokat gyűjtsön a szürke- és feketemókusok földrajzi elterjedéséről a Brit-szigeteken. Az adatok talán magyarázatot adhatnak arra, miért bizonyult a faj ilyen sikeres hódítónak Angliában. Az angolok észleléseiket a projekt honlapján adhatják le.