A Routemaster felélesztését Boris Johnson, London konzervatív párti polgármestere ígérte meg még ellenzékben. A mostani munkáspárti ellenzék ugyanakkor presztízscélú pénzszórásnak tartja a beruházást, tekintettel arra, hogy egy-egy új Routemaster ára meghaladja az egymillió fontot (350 millió forint), vagyis csaknem tízszer annyiba kerül, mint egy normál emeletes londoni városi busz.
A városházi Labour-frakció kiszámította, hogy mindegyik új Routemaster minden egyes ülésére több mint 22 ezer font költség jut, és ebből mindegyik új busz összes ülő utasának lehetne vásárolni egy vadonatúj 3-as sorozatú BMW-t. Johnson azonban a hétfői buszavatón nem hagyta magát zavartatni a bírálatoktól, és „szenzációsnak” nevezte az új Routemastereket, amelyek szerinte a londoni utasok minden igényét kielégítik.
Az angol Leyland járműgyár által tervezett és épített, eredeti Routemasterek 1956 februárjában álltak munkába, és akkor sok szempontból a városi tömegközlekedés műszaki élvonalába tartoztak; a típus több technikai megoldása évekkel előzte meg korát. Ezek közé tartozott a szervokormány, a hidraulikus fék és az automata sebességváltó, amelyek más országok nagyvárosi autóbuszain csak a hetvenes években jelentek meg.
Az ős-Routemasternek saját tervezői is mindössze 17 évi élettartamot jósoltak (hogy miért nem 15 vagy 20 évit, azt csak az értheti meg, aki ismeri az angolok hagyományos irtózását a kerek számoktól, amelyek a „kontinensen” honos, gyűlölt metrikus rendszerre emlékeztetik őket).
A régi piros buszok azonban meghazudtoltak minden várakozást, és végül csak 2005 decemberében vonták őket ki a forgalomból, miután már semmilyen uniós utasbiztonsági előírásnak nem feleltek meg. Néha azonban ma is feltűnnek még London utcáin: az egyik belvárosi járaton közlekedik néhány példány a turisták kedvéért, ezenkívül partiszervező cégek is megvettek pár darabot, amelyek hétvégente kibérelhető „bulibuszként” köröznek Londonban, általában hangos társaságokkal a fedélzetükön.
