Az életminőség javulásához az akaraton és a terveken kívül olyan külső körülményeket is szükségesnek tartanak az emberek, mint az erősebb nemzetgazdaság (89 százalék), a megélhetés kedvező feltételrendszere vagy a szorosabb családi kötelék (84-84 százalék). A makrogazdasági tényezők és az egzisztenciális szempontok a magyarok számára is kimagaslóan a jobb élet legfontosabb összetevői – 97-97 százalék említette.
Honfitársaink szerint a boldogabb élethez erőteljesen hozzájárul még a családi összetartás és az új kihívások keresése, benne a tanulás: 89-87 százalék tartja ezeket fontosnak. Viszonylag sokan, több mint nyolctizednyien említették még a minőségi élet fontos összetevőjeként – nemzetközi szinten és nálunk is – az étkezést és az alvást – ezek a legfontosabb megállapításai annak az Ipsos-felmérésnek, amely a világ 24 országában készült, közel 20 ezer fő megkérdezésével.
A világ lakosságának viszonylag kis hányada, 36 százaléka ért egyet (8 százalék nagymértékben, 28 százalék valamelyest) azzal az állítással, hogy „az életem úgy jó, ahogy van, nem szeretnék ennél többet”. Ez egyben azt is jelenti, hogy a többség, az emberek 64 százaléka változtatni szeretne a sorsán. A vizsgálatban szereplő országok közül hazánkban a legerősebb a jelenleginél boldogabb élet iránti vágy – a magyarok 89 százalékára jellemző. Rajtunk kívül még főképpen a dél-koreaiak (81százalék), az oroszok (78 százalék) és a dél-afrikaiak (74 százalék) szeretnének javítani a helyzetükön. Az életükkel leginkább Szaúd-Arábia lakosai elégedettek, csak 36 százalékuk változtatna azon, de az indiaiak és a svédek jobb életre való igénye is mérsékelt (40-43 százalékukra jellemző).
Az emberek többsége a jobb élet megteremtését célként kitűzve meglehetősen bizonytalan, s talán önfelmentésre is hajlamos: 79 százalékuk ugyanis azt vallja, hogy „jobban élni minden korábbinál nehezebb”. Mi, magyarok is elég nagy arányban, 89 százalékban osztjuk ezt az álláspontot. Ugyanakkor általánosan igaz, ha alaposan végiggondoljuk a jövőnket, rájövünk arra, hogy aktív szerepvállalásunk nélkülözhetetlen a pozitív változáshoz. Míg a többség (73 százalék) úgy látja, „a jobb élethez tervre van szükség”, 27 százalék szerint „a jobb élet magától bekövetkezik, ez nem olyasmi, amit tervezni lehetne”. A franciák a legfatalistábbak, csak egyharmaduk hisz a tervek életminőségjavító hatásában, őket a belgák (51 százalék) és a németek (54 százalék) követik. Ezzel szemben az indonézek (94 százalék), a dél-afrikaiak (92 százalék), a dél-koreaiak (90 százalék) azok, akik leginkább a saját irányításuk alatt érzik biztonságban az életüket, ám ide sorolhatók a magyarok és a svédek is (87-87 százalék).
A válaszadók egy 17 elemű listából választhatták ki, milyen tényezők vezetnének az általános jólétükhöz. Ezek közül az erősebb nemzetgazdaság (89 százalék), a jobb életkörülmények (84 százalék) és a szorosabb családi kötelék (84 százalék) kapták a legtöbb szavazatot. Viszonylag sokan említették a jobb élethez vezető út meghatározó állomásaként a helyesebb táplálkozást (81 százalék), mélyebb és pihentetőbb alvást (80 százalék), új ismeretek elsajátítását, más kihívás keresését (79 százalék), illetve a több sportot (77 százalék).
Érdekes tény, hogy a szex a 11. helyen szerepel az életminőség-javító tételek sorában (63 százalékkal), honfitársaink viszont egy árnyalattal fontosabbnak ítélik a teljesség megtalálását (67 százalék). Az emberek 80 százaléka szerint a minőségi élet komplexebb kérdés, túlmutat a fizikai vagy szellemi egészségen. Leginkább a kínaiak vélik így (97 százalékuk), de az indonézek (95 százalék), a franciák (90 százalék), a magyarok (90 százalék), a lengyelek (88 százalék) és a dél-koreaiak (85 százalék) is az átlag feletti arányban osztják ezt a nézetet.
origo.hu
Rejtett díjak a hétköznapokban: így húzzák le a vásárlókat a boltok és éttermek
