Ezek voltak azok az idők, amikor a vasúti hálózat hossza megtízszereződött, a pénzintézetek száma hatvanszorozódott, az általuk kihelyezett pénzeszközök pedig megnégyszázszorozódtak. A magyar nemzeti össztermék a kiegyezéstől a háborúig terjedő időszakban (1867–1914) átlag 3 százalékkal nőtt évente. Magyarország a fejletlen agrárországból rövid idő alatt ipari-agrár országgá vált. A gépgyártás világszínvonalú termékek előállítására vált képessé, ami megalapozta, hogy magyar ipari termékek révén példátlan mértékű fejlődésen menjen keresztül a közlekedési (vasút, folyami hajózás), a hírközlési (telefon, távíró, postai szolgáltatások, sajtó), az élelmiszer-ipari (malomipar), vagy a mezőgazdasági ágazat, nem beszélve az építőiparról, amely alapvetően megváltoztatta a városok arculatát.
Mindehhez – a teljesség igénye nélkül – olyan feltalálók is hozzájárultak, mint Csonka János és Bánki Donát alkotta kettős, akik a benzinmotorok fejlődését megalapozó porlasztó feltalálásával, Puskás Tivadar a telefonközpont, a Bláthy–Déri–Zipernowsky mérnökhármas a transzformátor és a világ első villanyórájának feltalálásával.
A Közlekedési Múzeum kiállításának leglátványosabb tárgya egy 112 éves gőzmeghajtású lokomobil, amely a mezőgazdaság gépesítésének legjelentősebb eszköze volt egykor. Az időszak a társadalom életét is átalakította, hiszen olyan gépek jelentek meg, mint a számológép, a fényképezőgép, a filmvetítő, a telefon, amelyekből ugyancsak szép csokrot mutat be az NKA és a Samsung támogatásával megvalósult tárlat.
