Magyarország csak a kilencvenhatodik

A skandináv államokban a leginkább, Sierra Leonéban és Togóban a legkevésbé boldogok az emberek az első világszintű boldogságjelentés szerint.

Az ENSZ-ben jelenleg magas szintű résztvevőkkel zajlik tanácskozás a jólét újfajta, nem pusztán gazdasági tényezőket figyelembe vevő meghatározásáról, egy új gazdasági paradigmáról. „A GNP (bruttó nemzeti össztermék) önmagában nem szül boldogságot” – fogalmazott Jeffrey Sachs, a Columbia Egyetem neves közgazdásza, a World Happiness Report egyik szerkesztője.

Az ENSZ-tanácskozás idején nyilvánosságra hozott – és 2005, valamint 2011 közepe között készült felmérések alapján összeállított – jelentés szerint ugyan gazdag országok – Dánia, Norvégia, Finnország és Hollandia – vezetik a legboldogabb országok listáját, amelynek végén szegény államok – Togo, Benin, a Közép-afrikai Köztársaság és Sierra Leone – tanyáznak, vannak azonban tényezők, amelyek fontosabbak az anyagi jólétnél. A jelentés szerzői – Sachs mellett John Helliwell és Richard Layard – szerint ilyen a szociális háló ereje, a korrupció hiánya vagy épp a személyes szabadság foka.

Sachs úgy véli, a boldogság egy ország gazdasági teljesítményétől függetlenül elérhető. „Az Egyesült Államok egy főre jutó bruttó nemzeti összterméke a háromszorosára nőtt 1960 óta, a boldogságmutató azonban nem mozdult.” A közgazdász szerint a gazdasági fejlődés olyan gondokhoz vezetett, mint az étkezési zavarok, az elhízás, a cukorbaj, a játékfüggőség, valamint a dohányzás számlájára írható betegségek. A gazdasági növekedéssel hozható kapcsolatba Sachs véleménye szerint „a közösségek leépülése, a társadalmi bizalom csökkenése és a fokozódó szorongás”.

A nemzetközi közösség a jelek szerint egyre elfogadóbb a bruttó hazai boldogság mint mérőszám alkalmazásával, bár nem feltétlenül azzal a módszerrel, amelyet Bhután, az eldugott himalájai királyság alkalmaz. Az ázsiai országnak tavaly nyáron sikerült elfogadtatnia az ENSZ közgyűlésével, hogy a hazai össztermék, a GDP, vagy a nemzeti össztermék, a GNP mellett ott lehessen a „népi összboldogság”, a GNH-mutató is a nemzetközi összevetésekben az országok hivatalos fejlettségi mutatóinak tárházában. A mutató – amellyel az ázsiai ország az anyagi jólét és a lelki béke egyensúlyát próbálja számszerűsíteni – használata ugyanakkor nem kötelező.