A szigetország egyik leghíresebb kikötővárosának számító Southampton mintegy ötszáz lakosát veszítette el, amikor a White Star Line társaság óceánjáróját 1912. április 15-én elnyelték a hullámok. Az április 10-én megnyíló SeaCity Museum kurátorainak reményei szerint az új intézmény képes lesz majd hitelesen átadni a „megtört” város történetét a látogatóknak.
Mint azt a múzeum illetékese, Dan Matthews felidézte: a helyiek közül sokan eleinte nem voltak hajlandóak elfogadni a hajókatasztrófa tényét. Nem sokkal később azonban már az egész város gyászolt: félárbocra eresztették a zászlókat, és több tízezren gyűltek össze az áldozatokra emlékező szabadtéri szertartáson. Az új múzeum látogatói bepillantást nyerhetnek a southamptoni munkásosztályból származó legénység, valamint az otthon maradt családjaik életébe, és virtuális túrán járhatják be a híres hajóóriást.
Megismerhetik a legénység tagjainak életét: a szakácsoktól kezdve a pincéreken át egészen az őrségben lévő matrózokig. A túra végén pedig meghallgathatják a túlélők beszámolóit egy sötét, hideg szobában. A múzeum a hajó köré szövődött legendát is feldolgozza. A szuvenírboltban a látogatók egyebek között Tubtanic fürdőkáddugók, Iceberg söröskriglik vagy Gin and Titonic fantázianevű jégkocka-adagolók közül válogathatnak.
A southamptoni intézmény csupán egyike az óceánjáró elsüllyedésének 100. évfordulója alkalmából napvilágot látott kezdeményezéseknek. Az észak-írországi Belfastban – a hajó építési helyén – a múlt hétvégén nyitotta meg a kapuit a Titanic Belfast látogatóközpont, amely a tervezésétől egészen a hajótörésig mutatja be az óceánjáró történetét.
A négy hajóorrt ábrázoló, csillag formájú hatszintes épület a régi belfasti hajógyár területén áll. A százmillió fontból felépülő múzeumba eddig mintegy százezren váltottak jegyet. A város reményei szerint a múzeum teljesen megváltoztatja majd a Belfastról kialakított képet, és a turisták úgy fognak tekinteni az intézményre, mint Párizsban az Eiffel-toronyra.
A Titanic a nemzetközi vizeken tett első útján, 1912. április 15-én süllyedt el, miután jéghegynek ütközött. 1985-ben Robert Ballard oceanográfus fedezte fel a roncsot, nagyjából 645 kilométerre a kanadai Új-Fundland partjaitól. A katasztrófában több mint 1500 ember vesztette életét a 2228 főnyi utas és legénység közül.
