A városligeti intézményben június 28-án látta meg a napvilágot a kis üszőborjú. Az apróság a szarvasmarhafélék átlagához képest egészen kicsi, hiszen a szülei is a zebu egy törpenövésű változatát képviselik.
Ahogy a púpos állatoknál – például a tevéknél – lenni szokott, a zebuknál is jellemző, hogy a frissen született borjaknál még alig látszik a felnőttkorban igen jellegzetes zsírpúp. Egy jól fejlett púp ugyanis nagyon megnehezítené az újszülött áthaladását a szülőcsatornán. A púp leendő helyén így csak egy kisebb dudor fedezhető fel az ifjú zebuborjú hátán.
A zebuk háziállatok, a közismert szarvasmarha igen közeli rokonai. A „normál” szarvasmarhával ellentétben azonban vadon élő ősük a már kihalt őstulok dél-ázsiai alfaja (Bos primigenius namadicus), és nem az eurázsiai alfaj volt. A zebut eredetileg az Indus folyó völgyében háziasították, és évezredek óta tenyésztik, amit a 4400 évvel ezelőtt virágzó Harappa kultúra idejéből fennmaradt, zebut ábrázoló pecsétnyomók is igazolnak.
Napjainkban nemcsak Ázsiában, hanem Afrika számos területén, illetve Madagaszkár szigetén is tenyésztik. Törpe változatait gyakran kedvtelésből is tartják. A Budapesten látható zebupár 2007-ben érkezett a berlini állatpark ajándékaként.
origo.hu
Jön a lehűlés, nulla fok is lehet!
