„Félek, de tetszik”

Zseblámpákkal kalandoznak a látogatók a téli éjszakában Lima köztemetőjében, történelmet idéző kőrengetegben.

„Félek, de tetszik” – mondta egy barátnőjébe kapaszkodó gimnazista, aki több száz, borzongani és anekdotázni vágyó látogatóval együtt érkezett autóbuszokkal.

Az 1808-ban, az alkirályság idején épült, építésze, Matías Maestro baszk pap nevét viselő temető az egyik legnagyobb sírkert Latin-Amerikában. Huszonkét hektáron sorakoznak a síremlékek, mintegy 800 mauzóleum és közel ezer bronz- és márványszobor áll itt, sok közülük korabeli jeles európai művészek alkotása, amelyeket a guanó-, cukor- és gyapotkereskedelemben meggazdagodott családok rendeltek meg hajdanán. Több mint 200 ezren, közöttük a perui nemzet nagyjai nyugszanak a tíz évvel ezelőtt szabadtéri múzeumnak nyilvánított temetőben, ahol manapság már csak néhány temetést tartanak.

„A temető kétszáz év művészetére és történelmére nyit ablakot, a Peru arculatát kialakító kétszáz évnyi életre és emlékezetre” – mondta José Bocanegra történész, az éjszakai látogatások lelkes idegenvezetője. Ezeket a Limai Jótékonysági Társaság szervezi, amely 1834 óta tevékenykedik a limai árvaházakban és menhelyeken, s amelynek a kezelésében van több műemlék is.

Yvette Sierra, az éjszakai látogatások népszerűsítője elmondta, hogy a legtöbb látogató fiatal, gyakran iskolások, tanáruk vezetésével. Az elmúlt években a látogatók száma megtízszereződött. A fiatal látogatókat a tematikus látogatások – a szerelem, a halál, februárban a Valentin-nap vagy novemberben a mindenszentek – vonzzák leginkább. A lámpák és néhány fáklya fényében a szobrok, mauzóleumok és síremlékek drámai és káprázatos látványt nyújtanak.

Az éj elfedi a ma a főváros egyik legszegényebb negyedében álló temető porát és lepusztult állapotát, ahol nincs sem villany, sem víz. A limai temető megépítése előtt a halottakat a templomok alá és a kórházak közelében hantolták el. A higiéniai szempontok megjelenésével elrendelték, hogy a halottakat a várostól messze temessék el, hogy megakadályozzák a járványok terjedését. Így esett a választás a megerősített várostól 10 kilométerre fekvő helyre, a folyó közelébe.

Híres politikusok, államfők, írók, több száz apáca, a függetlenségi és a csendes-óceáni háború hősei nyugszanak itt, utóbbiak hamvait egy monumentális kriptában helyezték végső nyugalomra. Egyes sírok kultikus hellyé váltak, így José Santos Chocano perui költőé (1875–1934), akit versben megírt végakaratának megfelelően „állva temettek el egy köbméter földben”.